Tigris, Almaszüret hava, Földanya hava |
|
|
|
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendáriumból
Szeptember
A régi római naptár márciustól számított hetedik hónapja eredetileg csupán egy sorszámot kapott. E fantáziátlan sorszámnevet - latin September, September mensis (,,Hetedik", ,,Hetedik hónap") akkor sem cserélték fel másra (kivéve egy rövid időszakot, amidőn a rossz emlékű Nero Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte el), amikor hónapunk a kilencedik lett. Noha szeptember mind a földműves lét, mind a csillagászat és a naptár szempontjából jeles hónap, nem dúskál római ünnepekben. Ezek közül a legjelentősebb a capitoliumi triász: Iuppiter, Iuno és Minerva templomának felavatásáról emlékezett meg szeptember Idusán (13-án). Történelmi emlékünnepnek tűnik első pillantásra - a római patríciusok istenhármasának még az etruszk Tarquinius Superbus király építtetett egy háromhajós templomot a Capitoliumon -, ám az ünnep időpontja és a hozzá fűződő szokások ,,igazi" naptári eseménnyé avatják. Mint Hahn István írja, ezen a napon az egész szenátus megjelent a templomban, és nagy közös lakomán megvendégelte a három istent. Ezt a szokást a sikeres betakarításért (aratásért, szüretért) járó hálaadásként értelmezhetjük, az istenek elé tálalt fogások nyilván a föld az évi ajándékaiból készültek. Ugyanezen alkalommal a szentély falába szöget vertek, ez az évek számítását szolgálta. Ez a szokás arra vezethető vissza, hogy volt idő, amikor szeptember 1-ével kezdték az évet. A nap azért is jelentőségteljes, mert mindössze 9 nap választja el az őszi napéjegyenlőségtől, a római naptárban ennek is jelentősége volt. A Nonae például a hónap Idusa előtt számon tartott 9. nap volt, a novendialis pedig kilenc napos, kilencedik napon végbemenő ünnepet jelölt (vö. a katolikus ünnepi nyolcad, kilenced fogalmával).
Szeptembert repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában Mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíborruha - Cesare Ripa magyarázata szerint - a ,,királyi" hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai (az ötletet a pirosodó lombok adhatták, a vörös szín majd mindenütt hagyományosan az ősz színe). Elsősorban szüret ideje lévén, a szeptembert szüretelő alakok is jelképezhetik: szőlőt szedő, szőlőkoszorús, teli puttonyos, meztéláb szőlőt taposó parasztok.
A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje.
|
Szeptember 1. Egyed napja |
|
|
|
E napon kezdték meg a búza, rozs vetését. A néphit szerint, aki Egyed napján veti el a búzát bő termésre számíthat, ez volt régen a disznók "hízóba fogásának" napja is. Ehhez a naphoz is kapcsolódnak időjárásjósló mondások: például ha Egyed napján esik, akkor esős lesz az ősz is, gyenge lesz a tél és bő lesz a kukoricatermés. Ha viszont szép az idő, az ősz is kellemes, a bor jó ízű, ízletes, "itatós" lesz. Ehhez a naphoz kapcsolódó, többfelé ismert tréfás találóskérdés: mikor van a túróscsusza nevenapja? Egyed napján.
Ünnepe naptári helye miatt is többfelé őszkezdő napnak számít. Egyes erdélyi református magyar szórványokban a múlt században ezen a napon, a jószágoltalmazó Egyed ünnepén álltak szolgálatba a fő pásztorok. Ettől kezdve hat hétig "nem vettek tisztát magukra", és minden pénteket megböjtöltek.
E naptól kezdve nem szabad a szőlőskertben szekérrel járni, sem abroncsos edényt hordani. Virradat előtt a gazda meztelenül körüljárja a szőlőjét, négy sarkán összeköti a gallyakat, hogy ezzel elzárja a gonosz elől.
A Tizennégy Segítőszent egyike. Főleg a bűnösök szószólójaként, a szoptató anyák védőszentjeként, szórványosan a jószág patrónusaként tisztelték. A középkori egyházban köménymagot szenteltek az ő nevében a jószág betegsége, megrontása ellen.
- a II. Világháború kitörésének emléknapja
- iskolakezdés, tanévnyitók
|
Szeptember 4. Rozália napja |
|
|
|
Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről keveset tudunk, csak annyit, hogy egy barlangba visszavonultan élt, és itt is halt meg. A földre feküdt, bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával pedig a feszületet tartotta. Legtöbbször így ábrázolják. Szűz Szent Rozália himnusza még a múlt század kolerajárványainak idején is egyike legkedveltebb, ponyván is számtalanszor megjelenő régebbi ájtatosságainknak.
„Idvez légy Szent Rosalia, Pestis ellen orvosság, Szűzességnek szép rósája, Egész élted tisztaság…"
Rozália, népies alakváltozataiban Rozi, Rúzsa, Rozáli, még a közelmúltban is egyike volt a legkedvesebb paraszti nőneveknek. A kultusz virágjában ezzel iparkodtak Rozália segítségét megnyerni, hogy nevének viselőjét oltalmazza meg a bajtól, a járványos betegségektől.
|
Szeptember 5. Lőrinc napja |
|
|
|
Lőrinc napra már a déli fekvésű szőlőkben elkezdtek érni a kései érésű szőlőfajták is. Minden jel az időjárás fordulására, a lassan beálló őszre mutat. A nap időjárásából következtetni lehet az őszére: ha szépen süt a nap, hosszú, kellemes őszi napok várnak ránk.
Lőrinc rontónap. Belepisil a szabad vizekbe, nem is lehet többé fürdeni a szabadban. Belehugyozik a dinnyébe is, ezért lucskos, íztelen lesz a nyári fajta dinnye.
|
szeptember 7. |
|
|
|
- kassai vértanúk napja
szeptember első vasárnapja
- bányásznap Magyarországon
|
Szeptember 8. Kisasszony napja |
|
|
|
Kisasszony napja, más néven Kisboldogasszony napja, az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésének ünnepe. A XI. század óta tartják számon. Az egész magyar területen kedvelt búcsúnap. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy az Úristen szentelése fogja meg. A hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap jelezte a dióverés kezdetét, és a fecskék útrakelését is. Ha ezen a napon esett, és bugyborékos volt, csapadékos ősz vár ránk a néphit szerint. Sokfelé ez a nap a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is.
Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:
"Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek."
Ezen a napon a hívő asszonyok kimennek a napfelkeltét várni, mert az arra érdemesek a fölkelő napban megláthatták Máriát.
Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglettek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot "fecskehajtó Kisasszonynak". Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak, különösen a fonás tilos.
Szeptember 8-a különben a kereszténység előtt az ősz kezdetének időpontja volt.
Nagyboldogasszony és Kisasszony napja közötti időszakot - augusztus 15. és szeptember 8. - a ,,két asszony köze" néven emlegeti a népi kultúra. Ilyenkor gyógynövényeket szedtek, a téli ruházatot pedig előkészítették a későbbi hónapokra.)
- az írni-olvasni tudók világnapja
- a büntetés végrehajtás napja
|
szeptember 12. |
|
|
|
Szűz Mária nevenapja. Számos templom, kápolna helyezte magát Mária nevének oltalmába, ezért egyes vidékeken a búcsú napja. Ez jó alkalom volt a vendégségre, amikor messziről is eljöttek a családtagok egymást meglátogatni, nagy volt a sütés-főzés. Megjelentek a vásárosok is, úgyhogy a búcsú igazi népünnepély volt.
A Mária keresztnév igen kedvelt volt a parasztság körében, és máig gyakran előfordul. A kultusz azonban német, illetve németes jellegét máig megőrizte. Kunsziget öregjei szerint, ha ezen a napon szép az idő, akkor a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz.
Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza a XVIII. századtól a magyar területen rohamosan terjedt. A kultuszt a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kegykép előtt imádkozott a győzelemért.
|
szeptember 14. |
|
|
|
- a Szentkerszt felmagasztalásának napja (A kereszténység legfontosabb szimbóluma a kereszt, amely felekezeti hovatartozástól függetlenül mindegyik egyházban jelen van.
A Szent Kereszt felmutatásának - más névvel felmagasztalásának - napja történeti és teológiai szempontból is jelentős. Krisztus Jeruzsálemben keresztre feszítették, ezt a kivégzési módot valószínűleg a perzsáktól vették át a rómaiak. Számos ábrázolással ellentétben Krisztus - akárcsak más halálraítélt - nem az egész keresztet, hanem egyedül a vízszintes keresztrúdat vitte a korbácsolás után a Golgotára. A légzési elégtelenséggel járó kegyetlen kivégzési mód több napos haláltusát jelentett.
A hagyomány szerint Krisztus földbeásott keresztjét Szent Ilona, Nagy Konstantin római császár anyja találta meg a 4. században. A perzsák kétszáz évvel később elrabolták, Herakleiosz bizánci császár pedig visszaszerezte a keresztet. A megtalálás helyén templomot emeltek, amelyet szeptember 13-án szentelték fel. A hívők kérésére a következő nap a Szent Kereszt felmutatásának ünnepe lett.
Szent Ilona császárnő május 3-án talált rá a keresztre, a római katolikusok a Szent Kereszt feltalálásának napján ünneplik meg az eseményt, míg a görög katolikusok és az ortodoxok csak a felmutatásról emlékeznek meg.)
- a keresztény egység napja
|
Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya |
|
|
|
Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégebbi emléke az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.
A Pieta mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének alighanem legegyetemesebb áhítatforrása lett. A pápai búcsúkiváltságok feltétele lett, hogy a Krisztus kínszenvedéséről és Mária keserűségéről szóló imádságokat a Pieta előtt kell végezni. Ez eleinte a feszületet is jelenthette, de legáltalánosabban és később kizárólag a Mária ölében nyugvó halott Krisztust. Szokás a Fájdalmas Szüzet halott Fia nélkül, pusztán hét tőrrel vagy karddal átvert szívvel is ábrázolni.
Sajátos egri szőlőműves terminus: "fájdalmasra szed", vagyis már a fájdalmas búcsúra megszüretel. A szőlőszedést befejező szüreti mulatságot hazánk minden szőlőtermő vidékén megtartották. A táncmulatság helyét, az épületet, a sátrat, lugast szőlőfürtökkel díszítették fel, s aki lopott a szőlőből, annak büntetést kellett fizetnie. Ott, ahol ilyen közös szüreti mulatságot nem tartottak, a szüret befejezését ünnepi vacsorával ünnepelték, amelynek elengedhetetlen része a mai napig is a birkapaprikás.
- Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégebbi emléke az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.
- a mozdonyvezetők napja
|
Szeptember 18. Péter napja |
|
|
|
A Muravidéken Péter időjárását is kíváncsian figyelik, hisz a nyakukon van a vetés, márpedig "40 napig olyan időt várj, mint Péterkor". Ha esik, két ökörrel, de sokszor néggyel sem tudsz kievickélni a sárból, tapasztalták a muravidéki falvakban.
szeptember második vagy harmadik hétvégéje:
- takarítási világnap
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
