A Föld sugárzásai

Végeredményben körülöttünk minden tárgy sugárzást bocsát ki magából, ám nem minden sugárzás ártalmas az emberi szervezetre. Az emberi szervezetre károsan ható sugárzás eredetét tekintve kétféle lehet. Az egyik az úgynevezett természetes sugárzás mely a föld mélyéből (pl. töréspont, ásványok, vízér, stb.), illetve a világűrből (pl. Hartmann, Curry, bolygók sugárzása, stb.) érkezik, a másik pedig az ún. technikai sugárzás, melyet az emberi tevékenység (pl. mikrosütő, röntgengép, mobiltelefon, elektroszmog, stb.) hoz létre.
Az emberi test nagy része vízből áll. A víz rendkívül jó információtároló és közvetítő, így szabad gyökei révén bármilyen (akár pozitív, akár negatív) információt könnyedén be lehet vinni a szervezetbe. A különféle káros sugárzások állandó jelleggel ezt a „vizet” bombázzák negatív információkkal. A baj akkor kezdődik, ha folyamatos munkájuk eredményeként képesek félreinformálni a sejteket, azokban ez a téves információ rögződik, és a sejtek e téves információnak megfelelően kezdenek el működni.

Vízér

Az elfogadott nézetek szerint (bár ez nem egyezik saját meggyőződésemmel), az emberi szervezetre azok a földből eredő sugárzások a legártalmasabbak, melyeket a föld alatti vízerek bocsátanak ki. Ez a sugárzás merőleges a föld felszínére, és az esetlegesen felette elhelyezkedő épület sem téríti azt el, sőt az épület minden emeletén azonos intenzitással kimérhető. Káros hatása megsokszorozva jelentkezik, ha másik vízérrel kereszteződik. A vízerek kereszteződése épp oly káros akkor is, ha ez a kereszteződés nem feltétlenül azonos szinten következik be.
Sok esetben ezeket a vízereket az ún. víz-folyással azonosítják, teljesen tévesen. A vízér egészen más tulajdonságokkal bír, mint a víz-folyás. Ha vízér felett huzamosabb ideig tartózkodunk és hajlamosak vagyunk rá, rövid időn belül rákos daganatokat szerezhetünk, míg a víz-folyás felett tartózkodva, az nem okoz ilyen jellegű daganatokat. Pl. víz-folyásnak nevezhetők a használatban lévő vízvezeték-csövek, vagy a különböző vízelvezető-csövek összessége is. De víz-folyás pl. a felszíni vagy a föld alatti patak is. Ha a víz-folyás azonos lenne a vízérrel, akkor a vízér tulajdonságaiból következően minden matróznak vagy halásznak rákos betegségben kellene szenvednie.
A vízér végeredményben egy ún. szivárgó vizet szállító "járat" a talaj különböző rétegeiben, mely relatíve kis vízmennyisége folytán számunkra nem átjárható. Ezért ha mi valamilyen szerszámmal át is vágjuk a vízér "járatát" (pl. valamilyen árok ásásakor), akkor sem tapasztalunk vízfolyást. Mindössze pár perc elteltével "gyöngyözni" - izzadni - látjuk az átvágás helyét. Ez a lassan szivárgó víz a föld rétegeivel való súrlódás eredményeként állítja elő azt a kb. 4-6 Hz körüli frekvenciát, mely rendkívül káros az emberi szervezetre. Nem is beszélve a földből eredő más egyéb káros sugárzásokról (ércek, ásványok, stb.), melyet a föld mélyéből szállít fel a felszínre. Ezen felül még számolnunk szükséges az esti -éjszakai órákban, a műszerrel sikeresen kimérhető igen erős ionizációs sugárzással is, mely a vízerek felett jön létre.
Mivel még ezen idáig nem sikerült olyan mérőműszert létrehozni, mely többször reprodukálható és megnyugtató módon mérné a vízerek által kibocsátott sugárzást, a hivatalos tudomány egyszerűen nem vesz róla tudomást. Pedig több "eltévelyedett" orvos is igazolja a vízerek rákkeltő hatását. Pl. Dr. Cody francia orvos tízezer(!) rákban elhunyt beteg ágyát vizsgálta meg, és arra a tényszerűségre jutott, hogy azok ágya majdnem 100%-ban vízér fölött helyezkedett el. Természetesen történtek kísérletek a vízér sugárzását közvetlen módon mérő műszer kifejlesztésére, de mindezidáig csak a közvetett módon való mérést sikerült megvalósítani. A műszer működése azon a tapasztalaton alapszik, hogy a megfigyelések szerint az ember bőr-ellenállása radikálisan megváltozik káros sugárzások hatására. Ha tehát folyamatosan mérjük az egyén bőr-ellenállását, következtethetünk a káros sugárzás mibenlétére és intenzitására. Logikus... nem?
A vízerek sugárzása által "beszerezhető" betegségek: szürke hályog, halláskárosodás (idősebb korban), asztma, tüdőbetegség, szív (infarktus), nyaki problémák, ödéma, vese, májbetegség, emésztési problémák, alhasi panaszok, vérellátási zavarok, reuma, érszűkület, leukémia, szklerózis multiplex, Parkinson-kór, érszűkület, és daganatos betegségek várhatók (csak idő kérdése).

Hartmann-háló

Dr. Ernst Hartmann által 1950-ben ismét (már a rómaiak is ismerték) „felfedezett” sugárzás hálószerűen befedi Földünk teljes felületét. A „hálók” szerkezete és annak elhelyezkedése, nyilván a földmágnesesség rácsszerű elhelyezkedésének függvényei. Az ún. Hartmann-háló, pontosan észak-déli, valamint pontosan kelet-nyugati irányban egy olyan hálót alkot, melynek „falai” kb. 20-25 cm vastagságúak. Az így létrejövő háló „szemeinek” mérete észak-déli irányban mintegy 220-240 cm, kelet-nyugati irányban pedig 180-190 cm. A háló szemeinek mérete a hosszúsági fokok függvényében, valamint a külső és a belső térben elég erőteljesen változik. Pl. itt nálunk Magyarországon ezen méretek külső térben mintegy 170x180 cm-re tehetők, míg belső térben, pl. vasbetonból készült falak esetén ez lényegesen kisebb, akár 140x150 cm is lehet. Sőt, ilyenkor kialakulhat egy ún. másodlagos háló, melynek falai párhuzamosak a helyiség falaival, viszont ezek sugárzása éppen olyan veszélyes, mint az „eredetié”. Az egészségre a keresztezési pontok, a csomópontok a legveszélyesebbek.

Curry-háló

A M. Curry által felfedezett sugárzás (ezt kevesebben ismerik, és nagyon sok radiesztéza be sem méri, „megfeledkezik” róla), az ún. Curry-háló. A Hartmann-hálóhoz képest pontosan 45°-al van „elforgatva”. Így pontosan észak-nyugat és dél-kelet, valamint pontosan dél-nyugat és észak-keleti irányban alkot egy kb. 35 cm falvastagságú hálót. A háló szemei mintegy 320x320 cm nagyságúak. Az egészségre kevésbé veszélyes, mint a Hartmann háló, sőt egyes tapasztalatok szerint, a nulla-pontja egyenesen ajánlott az ott tartózkodásra. Viszont csomópontjai veszélyesebbek, mint a Hartmann-hálóé.

Tigris-háló

Nagyon hasonlít a Hartmann-hálóhoz mind tájolásában, mind káros hatásában. Rácsmérete észak-déli irányban mintegy 5-5,5 méter, kelet-nyugati irányban pedig 1,6-1,8 méter, zárt térben ennél kisebbre 4-4,5x1,2-1,4 méterre is összenyomódhat. A háló észak-déli része lényegesen nagyobb, kb. ötszörös intenzitású sugárzással rendelkezik, mint a kelet-nyugati része. A sugárzás erőssége a hold ciklusaival mutat összefüggést.

A geológiai törésvonalból származó sugárzások

A földkéreg állandó mozgásban van. E mozgás következtében kialakulnak repedések, vetődések, melyek a néhány millimétertől akár a többször tíz centiméter szélességgel is rendelkezhetnek. Itt a szélesség és a veszélyesség között fordított arányosság áll fenn, azaz minél keskenyebb egy törésvonal, annál nagyobb veszélyt jelent környezetére. A relatíve keskeny repedés intenzívebb (koncentráltabb) sugárzást bocsát ki. Hatása még károsabb lehet, ha pl. érctelér is található az adott helyen. Sok esetben jelentős radioaktivitás és ionizációs sugárzás is mérhető az ilyen helyen. Általában a hegyvidéken jellemző előfordulásuk.

Szent György és Ley-háló

Energiáját a föld erőtereiből, a földmágnesességből nyeri. A hálót szabályos, de eltérő polaritásokkal és intenzitásokkal rendelkező sávok alkotják, melyek közepe mindig egy Szent György vonal. A Szent György vonalat két oldalról szimmetrikusan körülvevő vonalak közé tartozik a Ley vonal, melynek polaritása mindig negatív. Ez zárja le tulajdonképpen a Szent György struktúrát. E struktúrák találkozási pontjai – de maguk a sávok is – rendkívül fontosak voltak az ember számára a történelem folyamán. Az itt található energiakoncentráció hatalmas. Elődeink ismerték e struktúrákat és tudták, hogy jobb ezeket elkerülni, illetve kultikus célokra használni. Rövid ideig lehet rajtuk tartózkodni, de élni (lakni) nem. Ezeken a pontokon olyan erős energetizáló (töltő) tér található, ami pár perces ott tartózkodás alatt képes feltölteni egy energiaszegény aurát.

Ok, okozat - betegség

A fent ismertetett hálókon, illetve azok csomópontjain tartózkodva „beszerezhető” betegségek: állandósult migrénes fejfájás, szemromlás, halláskárosodás, szédülés, ritmuszavar, ingadozó vérnyomás, krónikus légúti betegségek, hasnyálmirigy (cukor-betegség), vese, máj, mellékvese, hasi panaszok, ciszta, petefészek gyulladás, prosztata gyulladás, meddőség, impotencia, menstruációs zavar, ízületi gyulladás, mozgásszervi és gerincbetegedések (lumbágó), ágybavizelés, infarktus, tüdőgyulladás, gyomorfekély, pánikbetegség és egyéb idegrendszeri megbetegedések.

Uhrin Ferenc György

Milyen módon védekezhetünk a káros sugárzások ellen

Az emberek egy része (egy szűk köre), már nagyon régen tisztában volt az élő szervezetre káros sugárzások létezésével, és annak hatásaival, de ezen ismereteit nem szívesen osztotta meg embertársaival. Így ezen ismeretek hosszú ideig csak a sámánok, majd később a papok birtokában voltak. Majd a "tudás", lassan-lassan (hisz előbb önmagukat is meg kellett győzniük) a fizikusok és az orvosok körében is elterjedt. E tudás megléte, már magában is hordozta a különféle káros sugárzások elleni védekezés lehetőségét. Ugyanis a legegyszerűbb védekezési lehetőség az, hogy a káros sugárzások bemérése után, fekhelyünket semleges (sugárzásmentes) helyre állítjuk. Azért e kitüntetett figyelem a fekhely tárgyában, mivel a taglalt káros sugárzásoknak az éjszakai órákban mért intenzitása többszöröse is lehet a nappalinak.
Véleményem: A fekhely sugárzásmentes helyen való elhelyezése nem is olyan egyszerű feladat mintsem ahogyan az, az első megközelítésben látszik. Ha pl. csak a legismertebb kozmikus sugárzás, a Hartmann háló adatait vesszük alapul, látható, hogy itt Magyarországon képtelenség úgy elhelyezni egy franciaágyat, hogy ne keresztezze a Hartmannak legalább két vonala azt. Így első lépcsőben azonnal el kell döntenünk, hogy a fejünket, vagy a lábunkat "kínáljuk" fel. Természetesen a lábunk lesz az áldozat, s így már elő is jegyeztük magunkat egy érszűkületes, esetleg visszérproblémás időskorra. De természetesen ez még így is nagyságrendekkel "jobb" megoldás, semmint fejünk "feláldozása" lett volna. S ekkor még csak egyetlen káros sugárzás körülményeit vettük figyelembe…

A korabeli rajzok és fametszetek szerint, már a római légiók éjszakai szálláshelyeit is védték a szervezetre káros sugárzásokkal szemben. Itt állati fehérjével kevert meszet szórtak szét vékony rétegben, mely állítólag a kozmikus sugárzások (már akkor tudtak róla) ellen biztosított bizonyos védelmet. Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban - több más megoldás mellett - ma is használják e módszert a haszonállatok egészségének védelmében.
Véleményem: Számomra érthetetlen, hogy a fent ismertetett és a földre szórt anyag hogyan biztosíthat védelmet a kozmikus sugárzásokkal szemben.

A "történelmi" korokban, pl. a baldachinos ágy is bizonyos védelmet biztosított a káros sugárzások ellen használójának, mivel gyapjas bőr (birka vagy bárány gyapjú) fedte mind az ágyat, mind pedig az ágy mennyezetét. Ma már köztudott, hogy ezek az ún. gyapjas bőrök (így működik az ún. bio-gyapjú ágynemű is) semlegesíthetik, illetve elterelik a káros sugárzások egy részét.
Véleményem: Szerintem a legnagyobb problémát az "elterelés" okozza, mivel teljes mértékben kiszámíthatatlan, hogy a gyapjas bőr hová is tereli a káros sugárzásokat, ún. másodlagos sugárzásokat létrehozva.

Természetesen az akkori kor "hétköznapi" emberének nem adatott meg a baldachinos ágy, így a sugárzások elleni védekezése sem ez lehetett. Ő (tudattalanul) a szalmát használta, és igaza is volt, mivel a számára könnyedén hozzáférhető eszközök közül a szalma a leghatásosabb védekező eszköz e sugárzásokkal szemben. Szalmatetős házban, szalmán (szalmazsák) feküdve pihente ki fáradalmait, így majdnem tökéletes biztonságban volt a sugárzásokkal szemben. Vagy gondoljunk csak a juhászokra! Miből is készül a subájuk? Így lehetséges az, hogy annak dacára, hogy apáink, nagyapáink és dédapáink gyakorlatilag nem fordítottak különösebb gondot (legalább is tudatosan) a káros sugárzásokra, rendkívül ritkán szenvedtek az ezek okozta jellegzetes betegségekben. Ez az állapot gyakorlatilag addig tartott, mígnem a természetes anyagokat (szalmazsák, szalmatető) fel nem váltották a mesterséges (habszivacs matrac, pala vagy cseréptető) eszközök.
Véleményem: Az okozott "kényelmetlenségen" kívül más hátránya nem ismeretes. Az emberen kívül az összes háziállatra is kihatással vannak a káros sugárzások. Ha életterükben számukra kellemetlen sugárzás található, akkor igyekeznek pihenésre sugárzásmentes helyet találni. Ezért fordul elő gyakran pl. az a jelenség, hogy az aránylag nagy élettérnek csak egy jelentéktelen kis részét használják ki. Ott zsúfolódnak össze, és inkább állva töltik az éjszakát, de nem fekszenek le. Így előbb-utóbb tönkre is megy a sok álldogálástól a lábuk, és jöhet a kényszervágás. Ellenben ha kellő vastagságban szalmával borítják a teljes kérdéses területet, és felettük a padlást (vagy a tetőt) is, az állatok megnyugszanak, és kis idő elteltével mindegyik megtalálja a helyét, felhasználva a teljes életteret. Viszont van egy háziállat a macska, mely képtelen meglenni káros sugárzások nélkül. Számára ez létszükséglet. Ha véletlenül sugárzásmentes környezetben kell eltöltenie pár napot, akkor nagy valószínűséggel "lelki" beteggé válik.

Sokan "esküsznek" a tükörre, mint sugárzásmentesítő eszközre. A leírások szerint fekhely aljára kell felerősíteni úgy, hogy a tükörfelület a padló felé nézzen. Állítólag így visszaveri a vízerek káros sugárzásának egy részét.
Véleményem: Ez a visszavert rész igen csekély lehet, mivel el sem tudom képzelni, hogy ebben az esetben mily mértékű lehet a tükör csillapítása. De mi van a kozmikus sugárzással? Az felülről ér bennünket. Hol van ekkor a tükör védelme? Nem is beszélve arról, hogy a tükör által visszavert sugárzás szétszóródhat a helyiségben, és az így létrehozhat egy ún. másodlagos sugárzást, melynek hatása akár károsabb is lehet, mint amilyen az eredeti sugárzásé volt. Mindenesetre kipróbáltam, és mérési tapasztalataim szerint a tükör alatt és felett mérve a káros sugárzást, nem találtam annak intenzitásában különbséget. Khmm...

Egy időben nagy "port vert fel" a piramis-makett, azaz az eredeti Kheopsz piramis arányosan lekicsinyített mása. Különféle "csodás" tulajdonságokkal ruházták fel, így e tulajdonságok között hamarosan megjelent a káros sugárzások semlegesítése is. Ebben az időben mindenki kis papír-piramisokat gyártott, és használta minden vélt vagy valós problémájára.
Véleményem: Való igaz, hogy a Kheopsz-piramis rendelkezik egy-két számunkra egyenlőre megmagyarázhatatlan módon működő tulajdonsággal, és ezek között valóban megtalálható a piramis belsejében lévő sugárzásmentesség is. Azaz képes semlegesíteni az emberi szervezetre káros sugárzásokat. De mint ahogyan az előbb is említettem, ez a hatás csak "a piramis belsejében" jön létre, tehát nem alatta és nem is felette, és még kevésbé: körülötte. Ebből következően, ha elkészítjük arányosan lekicsinyített mását, akkor annak legalább akkorának kell lennie, hogy az alulról számított egyharmadánál elférjen fekvőhelyünk. Ennek belsejében valóban kialakulhat (ha a tájolás is megfelelő) a sugárzásmentesség.

A Kilianek atya által készített, "K" típusú mentesítő lényegében két motorolajjal megtöltött üveg, melyeket egy kb. 3-6 mm átmérőjű rézhuzal köt össze fordított U alakban meghajlítva. Adott esetben ezekből többet is szükséges elhelyezni a szobában. Akkor a legjobb a hatásfoka, ha teljesen a padló szintje alá van süllyesztve állított helyzetben. Pontos elhelyezésének helyét és irányát radiesztéza méri ki.
Véleményem: Gondoljuk csak el, hogyan lehet együtt élni egy szobában három-négy ilyen eszközzel? Nem is beszélve arról, hogy ez a mentesítő sem biztosítja a teljes sugárzásmentességet, és elég hamar ki is merül, azaz telítődik káros sugárzással. Így kb. egy-másfél évente "olajcserére" szorul. Ilyenkor mindig elő kell "bányászni". Nem is beszélve arról, hogy ez a "K" típusú mentesítő "csak" a földből érkező káros sugárzások semlegesítésére alkalmas, a kozmikus sugárzások továbbra is háborítatlanul érkeznek hozzánk.

Volt szerencsém találkozni az utóbbi időkben hihetetlen módon elterjed, a káros sugárzásokat semlegesítő (legalább is ezt ígérő) színes kis négyzet alakú műanyaglapokkal, melyeket a padló radiesztéza által meghatározott (kimért) helyére kell ragasztani. A lapokat feltételezésem szerint pontosan az égtájak irányába tájolva kell elhelyezni. A lapok mérete kb. 30x30 cm. Minden lapocskán nyomtatva megtalálható, hogy éppen milyen sugárzást hivatott semlegesíteni.
Véleményem: Itt is szembetalálkozhatunk azzal a ténnyel, hogy ezek a lapok a kozmikus sugárzások semlegesítésére eleve alkalmatlanok lehetnek, a padlóra való ragasztásuk okán. Érdekes lenne megtudni (ugyan rá van nyomtatva a megfelelő lapra, hogy pl. a Hartmann háló okozta sugárzások semlegesítésére készült), hogy valójában hogyan is tudja a padlóra ragasztva számomra egészségessé tenni (semlegesíteni) a padló feletti légteret a kozmoszból (tehát a felülről) érkező (Hartmann) sugárzás ellenében? Az én személyes logikám szerint, ebben a felállásban a felülről érkező sugárzás ellen, csak a lap alatt lehetne biztosítva a védelem, tehát ennek okán a mennyezetre kellene azt ragasztani. Vagy rosszul gondolnám? De ha rosszul gondolom, akkor hogyan lehetséges az, hogy a földből érkező káros sugárzások (mint pl. a vízér) ellen viszont a padlóra ragasztott lapok felett alakul ki a védelem kb. 2 méteres magasságig?

Az utóbbi időben kezd elterjedni az elektromos elven működő sugárzás-semlegesítés. Ha jók az értesüléseim, akkor ebben az esetben egy olyan elektromos berendezésről van szó, mely a helyszínen bemért káros sugárzások (ha jól tudom összesen 12 fajta káros sugárzást képesek megkülönböztetni) frekvenciájával megegyező, de ellentétes fázisú sugárzást bocsát ki. Ez által a két sugárzás kioltja egymást, és kialakulhat egy ún. "sugárzásmentes" zóna.
Véleményem: Ha az ember elgondolkodik e módszeren, akkor azonnal felmerülhet benne, hogy mi van tartós áramszünet esetében? Erre természetesen az a válasz, hogy a készülék akkumulátorról is működtethető. Rendben van! Tovább gondolkodva eszünkbe juthat, hogy a káros sugárzások intenzitása nap közben igen tág határok között mozog. Általában az éjszakai intenzitás többszöröse a nappaliénak. Vajon alkalmas-e ez a készülék arra, hogy ezeket a változásokat állandóan "figyelve" korrigálja saját működését? Mert ha nem, akkor hol az eredeti, hol a készülék okozta sugárzás károsítja továbbra is egészségünket. Az is nagy kérdés lehet, hogy idővel kell-e, és ha igen milyen időközönként újraszabályozni? Ugyanis pl. a vízerek nagyon sok paraméterüket képesek megváltoztatni aránylag rövid idő alatt. Továbbá mivel még nincs igazán "történelme", így az is kérdéses lehet, hogy a készülék által kibocsátott sugárzás milyen élettani hatással bírhat.