Szabó Lőrinc :
Varázskert
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; lelkem erejét
egy egész kert virágai, hogy isszák.
Én vagyok az a kert; virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.
Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét;
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van.
Ellenségem irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat;
hulljon a férges, kell a rovaroknak.
Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág - raj;
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.
KÍsérje léptedet az égi vezér keze, Ne bántsa szivedet a búnak fellege. S ha mégis utadba bánat gyöngye akad, Tűrj ,mert bánat után öröm virág fakad.
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,a legfélelmesebb felfedezés,a legtanulságosabb találkozás.
Márai Sándor: Füves könyv
Kedves Látogató Érezd jól magad lapomon !
"Az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp azt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak...
A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nem csak alkotórésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő, az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk, és mutatunk, nevetséges és szánalmas."
Márai.
Az igazságot arról lehet felismerni, hogy aki hallja, az tiltakozik ellene, aki érzi,
annak sokszor nem esik jól, de legalább gondolkodik róla és aszerint kíván változni. A tiltakozás az egyediségre törekvés, de a már tisztán egyedi nem tiltakozik, mert biztos magában, függetlenül a későbbi fejlődő változásoktól.
A tiltakozó erősen érintve érzi magát, mert nagyon is igaz az az állítás és nem kívánja a maga részéről
elfogadni. Amint nemcsak érezni, hanem gondolkodni is tud a hallottakról, nyomban
igazabbnak tartja, tehát dolgozni kezd vele.
A tiltakozó ember nem akar sem gondolkodni, sem dolgozni, sem valóban változni.
Akik nem hisznek neked, azoknak nem kell bizonyítanod semmit. Akik majd felismernek,
azoknak meg azért nem kell bizonyítanod semmit" - szólalt meg a Belső Hang kislány
korában. (Betty Moeklin Haqz: Döbbenet c. könyvéből idézet.)
|