Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Szent György hava, Báránytor hava, Szelek hava, Rügyezés hava.
A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire ,,kinyílni, feltörni" igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt. A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög ,,Nagy Istenanya") Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigojelentése: ,,gabonaüszög," ,,rozsda"). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson - noha bevallottan egészen más céllal - hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak ,,betegséget", hanem ,,parazsat, pernyét" is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az ,,üszögöt" asszony szüli (,,üszöggyerek"), s azért lesz ,,üszög" a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az ,,üszöggyerek" - úgy tartják - szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepe a 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be. ·        Április 1. Hugó napja- indásnövények vetésnapja. Az  „április bolondja” ókori tavaszkezdő tréfás ünnepekre vezethető vissza. ·        Április 11-12. Húsvét ·        Április 22. Föld Napja ·        Április 24. Szent György nap. Az állatok kihajtásának ideje. A néphit szerint a boszorkányok éje – a gyógyfüvek szedésének ideje.     ·        Április 25. Márk.  Márk a négy evangélista egyike, neve napján szokás volt a „búzaszentelés” – a pap megáldotta a zöld vetés          IDŐJÓSLÁS     ·        Szent György napján fogott lepke, nagy szerencse. ·        A Szent György napján hulló eső aranyat ér.<

ÁPRILIS 1. BOLONDOK NAPJA
Április 1-je Hugó napja, a téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente ,,száznapnak" is nevezte. Egyébként pedig ,,negyvenesnap" volt, e nap időjárásából a terméskilátásokra következtettek. Április 1-je az indás növények vetőnapja volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát. Az ,,áprilist járatás", ,,április bolondja" az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk talán német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg. Április elseje a bolondok napja. A szokás eredetére nincs hitelt érdemlő magyarázat, a leggyakrabban IX. Károly fiatalon elhunyt francia uralkodó szerepét emelik ki, aki állítólag 1564-ben április elsejéről január első napjára helyezte az újévet, a régi naptárforduló pedig a tréfálkozás napjává alakult. A bolondozásnak nemcsak áprilisban volt szezonja, Európában számos hasonló szokás létezett. Elsősorban francia kultúrkörben egészen a középkor végéig élt a népszerű bolondok ünnepe, más néven a meggondolatlanságok napja. A karácsonyi ünnepkör részeként - az aprószentekhez kapcsolódóan - a gyermekek pápákat, püspököket választottak maguk közül, akik a templomokban miséztek. Az egyház rosszallását kiváltó szokást végük a 16. században sikerült kiűzni a templomokból. Néhány kutató lehetségesnek tarja, hogy ebből a hagyományból nőtt ki a későbbi bolondok napja, azonban az átmenetről nincs hiteles adat. A magyar néphagyományban ismert volt a bolondok napja, a felnőttek és a gyerekek április elsején megtréfálták egymást: gyakran álhíreket terjesztettek vagy rémhírek találtak ki (pl. előbb kezdődik a mise, valaki meghalt), gyerekeket nem létező tárgyakért küldték vagy csak egyszerűen kigúnyoltál egymást: Április bolondjának a megtréfált és a kigúnyolt embert nevezték. A népszerű bolondozás nemcsak a néphagyományokban jelent meg, hanem a szépirodalomban is felbukkant: Április bolondja címmel Juhász Gyula verset, Szigligeti Ede vígjátékot, Kosztolányi Dezső pedig novellát írt. Napjainkban április elseje leginkább az iskolákban él tovább, ahol a tanárok és a diákok szerepet cserélnek egy nap erejéig.

24. SZENT GYÖRGY NAP
Tavaszi gonoszjáró nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tûztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedõvel szedték fel a mezõrõl a harmatot, majd kifacsarták a lepedõt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltûnõ legyen, s kiderüljön a gonoszság. György napja volt a magyarságnál az állatok elsõ kihajtásának legfontosabb idõpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelõre tartó jószágokat. A Zala mentén elsõ kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülrõl láncot, kívülrõl tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erõsek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyûek, mint a tojás.

A húsvét időpontja
A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvét hétfő legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep. A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai és a római pátriárka alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a VI. században Dionysius Exiguus alkotott egy olyan eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának. Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a ,,tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap" formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A Katolikus Egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt az számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az Ortodox Egyház dátumszámítási módszere maradt a gregorián naptárreform előtti julián eljárás. A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még. A név eredete Húsvét, az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét - fehérvasárnapig tart. A húsvét héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók, bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés. Az angol Easter a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk