Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését. Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság. A fenyőkoszorút kezdték használni erre a célra világszerte. A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya.
Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...
A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél.
Nem mindegy, hogy melyik vasárnap milyen szinű gyertyát gyújtunk meg. Az első vasárnap a kék gyertyáé, a második a pirosé, a harmadik a fehéré, és a negyedik a liláé.
Hogy miért?
Advent angyalai:
Az első vasárnap angyala (2000. XII. 3.)
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.
A második vasárnapi angyala (2000. XII. 10.)
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
A harmadik vasárnap angyala (2000. XII. 17.)
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
A negyedik vasárnap angyala (2000. XII. 24.)
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.
Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása a bűnök faggyújának elégésén keresztül a tiszta, magasztossá emelt koszorú (gyűrű, vagy kör) jelkép eléréséig vezet. A karácsony eljövetele szabadulás a kör zárt burkából, a folytonosságból, a szeretet ereje által.
Az adventi koszorú elkészítésének műveletét rituálénkká tehetjük. A művelet nem csupán ügyes barkácsolás - bár kell hozzá kézügyesség! - hanem mágikus teremtés is egyben. Meditáció, vagy elmélyült ima előzi meg, hogy az anyagot a kezedbe fogod. Az anyag a fa elemét jelképezi, fenyőág, háncs, vessző. Vagy más hasonló természetű anyag. Színe a zöld. A gyertyák színe hagyományosan a lila. A lila a misztika színe, az ezoterikus, spirituális tudatosságot hozza el életünkbe. Segít egyre mélyebbé tenni hitünket. Anyaguk a földet jelzi, a viasz, vagy más gyantás anyag az anyaghoz kötöttség jelképe.
A gyertya lángja a tűz. Nem porlaszt el, nem olvaszt el egyszerre mindent, fokozatosan ég el. Hétről hétre erősebb lesz, hisz először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. Teremtő - romboló ereje is egyre erősödik, hétről hétre növeli erődet a változtatáshoz, új dolgok felismeréséhez, a régiek elengedéséhez. Csak azokat a dolgokat égeti fel, amiket már oda kell adnod, amikre nincs már szükséged. Ez jelenti a lelki felkészülést az ajándékozásra, ám az ajándékok elfogadására is felkészít.
A koszorúra tűzött fagyöngy jelképezi a levegőt, mivel a fa koronájában terem, színe a levegő törtfehérje. A koszorút átölelő szalag hulláma víz. A kék szín - ami a lilával harmonizál is - való hozzá a legjobban, esetleg kék-fehér, vagy kék-lila párosításban használhatjuk fel. Az ezüst, a víz és a hold családot teremtő energiáját is belophatjuk koszorúnkba.
Ha ezeket a színeket ki szeretnénk cserélni másikra, ezt is megtehetjük, de jó, ha választásunk tudatos, az életünk problémáit, sorsfordulóit jelképező eseményekkel harmonizál. Meditációnk következő lépése a gyertyák betűzése a koszorúba. Gyakran találkozunk olyan elrendezéssel, ami a gyertyákat aszimmetrikusan helyezi egymás mellé. Ezt az elrendezést nem javaslom. A négy gyertya a négy égtáj felé kell hogy álljon, mert így teremthetünk egységet kint és bent, fent és lent. Ha asztalunkra állítjuk a kész koszorút, ügyeljünk, hogy a gyertyák a megfelelő irányban álljanak.
A harmadik lépcsője ennek a szakrális folyamatnak a fagyöngy, vagy a gyöngyök betűzése a koszorúba. A gyertyák közötti levegős hely kitöltése, a dekoráció, az életöröm, a könnyedség, a gyöngyökkel való játék megtestesítője, célja, hogy megtaláljuk az örömet az alkotásban, a játékban. Erre a fázisra a nevetés meditációját érdemes alkalmazni. A nevetés levegővel tölti meg a tüdőnket, erővel, vitalitással tölti meg testünket, vérünk felpezsdül. A meditáció abból áll, hogy ok és cél nélkül elkezdünk nevetni. Eleinte ez lehet, hogy erőltetettnek, vagy kínvigyornak tűnik, de nem ez a lényeg. Addig folytassuk a gyakorlatot, amíg felszabadultan, és teli tüdőből kacagva letesszük a hétköznapok szívet nyomaszó terheit.
Az utolsó mozzanat a szalag felkötése. A szalag a víz jelképe elmossa a még bennünk maradt problémákat, a lelkünkben felgyülemlett salakot. Amikor felkötötted a koszorúdra, -igyál a koszorúd sikerére-, vagyis tölts meg egy poharat sima vízzel, mondj egy imát felette, fejezd ki jókívánságaidat az Univerzumnak magadnak és ürítsd fenékig a poharat. Érezd, ahogy a víz jótékony ereje átjár, és belső erővé válik, amiért munkálkodtál eddig.
Ha elhelyezted asztalodon a koszorúdat, gyújtsd meg az első gyertyát minden este és a tűz lángjának erejét felhasználva mondd el imádat, vagy meditációs gyakorlatodat végezd el. Ha nem jut eszedbe másik gyakorlat, az is elegendő, ha a Miatyánkot mondod el nem a begyakorolt zsolozsmázós módon, hanem úgy, hogy minden sorát átéled és átérzed, és a napod során aszerint is cselekedsz.
Bucher Kati |
AJÁNLOM AZ OLDALT
