Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Böjtmás hava, Kikelet hava, Bölénytor hava, Fák hava
Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi - napéjegyenlőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. ,,télkiverés", ,,télkihordás"), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna ,,anyát". Anna Perenna ünnepe később amolyan ,,marciális" jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált. Róma többi márciusi ünnepe a hadi évadra való felkészülés jegyében zajlott, Mars isten harcias természete ezzel magyarázható. Március 1-jén indul a Salius papok körmenete Mars égből hullott városvédő pajzsával és annak 11 másolatával (12 db volt, hogy minden hónapra jusson egy). Március 14-e volt a lovasszemle, az Equirria ideje, ez később lóversenynap lett. 17-én öltöttek tógát a felserdült ifjak, és ez egyúttal katonaköteles korba lépésüket jelentette (Liberalia). 19-én, a hadivállalkozások hagyományos kezdőnapján a consul megrázta Mars szent lándzsáját ezzel a felkiáltással: Mars, légy éber! A március 19-23 közötti Quinquatrus idején tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket. Ezt az ünnepet egyébként a nem kevésbé katonás Minerva istennőnek szentelték. 23-án próbálták ki a harci kürtöket (Tubilustrium), azaz ekkor trombitálták össze seregszemlére a hadköteleseket. Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról. Márciust - mint Ripától tudjuk - régente tüzes ifjú személyesítette meg (a Kos eleme a csillaghitben a tűz volt). Marshoz illően sisakban, vörös és fekete ruhában ábrázolták, vállán szárnyakkal. Jobbjában a Kos jelét tartotta virágkoszorúban, baljával serleget emelt, színültig töltve a mediterrán tavasz terményeivel. Az allegorikus alak antik előképe vasba öltözött katona volt, lándzsával, pajzzsal. Ez Marsot, illetve a hónapra jellemző teendőt, a hadba vonulást jelképezte. A mezőgazdasági tennivalók szerint is ábrázolták márciust. Szintén ifjú képében, amint épp szőlőt kapál - szemben a szőlőt metsző, agg februárral -, mellette a lova, mely a tavaszi napéjegyenlőséget jelképezi a latin aequus ,,egyenlő" és equus ,,ló" id. Pliniusnak tulajdonított, népi etimológiás egyeztetése alapján. (Forrás: Jankovics Marcell: Jelkép - kalendárium) Kos hava: Tavaszünnepi áldozati állat az ókori közel-keleti vallásokban, a zsidókéban is: a Bibliában a bárányt áldozó Ábel kedves az Úrnak. Az őskeresztények az önmagát feláldozó Krisztus szimbólumaként illesztették jelrendszerükbe a képét (Agnus Dei, ,,Isten báránya", húsvéti bárány). Abban a bibliai elbeszélésben, melyben Isten nagylelkűen eltekint attól, hogy Ábrahám saját fiát áldozza föl neki, és maga gondoskodik az Izsákot helyettesítő áldozati kosról - az emberáldozatról állatáldozatra való áttérés költői visszhangja ez -, a keresztények a megváltás előképét látták. Isten a fiát küldi el, hogy legyen néki érettünk és helyettünk való áldozat. Isten Báránya ábrázolások: bárány kereszttel, a feltámadás fehér alapon vörös keresztes zászlajával, keresztes dicsfénnyel a feje körül; vérét kehelybe bocsátó bárány; a Jelenések könyvének 7 szemű Báránya. (Jel 5,6; a 7 szem az ,,Úrnak szemei", ,,melyek átpillantják az egész földet", a szabad szemmel látható planétákat jelképezik. L. Zak 4,10) ... Minerva A Kos olümposzi védnöke Athéné (latin Minerva) volt, aki Zeusz fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, miután a főisten lenyelte Métiszt, várandós első feleségét, mert születendő gyermekeitől - akárcsak apja, Kronosz - ő is féltette a trónját. Héphaisztosz segédkezett Zeusznak a ,,szülésben", kétélű bárdjával vagy kalapácsával lékelve meg a koponyáját. A csatakiáltással előugró dárdarázó Athénétől az egész mindenség összerezzent, kivéve természetesen Zeuszt - és Héphaisztoszt, ez utóbbi azonmód beleszeretett. Ha a naptár felől nézzük, illettek is egymáshoz. Amiképpen Zeusz férfi létére szülte az istennőt, azonképpen Héra, a felesége szűznemzéssel foganta Héphaisztoszt. Zeusz hónapja, az Oroszlán és Athénéé a Kos között 9 hónap telik el, Héráé, a Vízöntő és Héphaisztoszé, a Mérleg között úgyszintén. Héphaisztosz szerette volna elnyerni Athéné kezét, de az nem állt kötélnek - a Kos és a Mérleg oppozícióban van (szemben áll egymással) -, s amikor a kovácsisten erőszakkal próbálta magáévá tenni, Athéné kibújt az ölelésből. Héphaisztosz magja a földre hullott, és a földanyát termékenyítette meg. Az így született fiút, Erikhtonioszt a történtek ellenére Athéné örökbe fogadta. Erikhtoniosz torzszülött volt, mint az apja, lába helyén kígyófarok tekeredett. Valójában ő is naptári jelkép. A Kossal kezdődő állatövet, illetve a csillagászati évet jelképezte (ezért mondták rá, hogy Athéné nevelt fia), mint a kelták kosfejű kígyója, az egyiptomi urobórosz kígyó és a szibériai sámándobok égábráit keretező kígyóminta. Egy hagyomány szerint a szűz Athéné mégiscsak szült egy fiat Héphaisztosznak, méghozzá Apollón nevűt! Naptári jelkép ez is: a tavaszi és őszi napéjegyenlőség védnökeihez illik, hogy a napisten szülei legyenek. Ráadásul Athéné havát 9 hónap választja el a téli napfordulótól, melyet az ókori Európában a Nap születésnapjának tekintettek. Athéné Kos-év úrnői mivoltához illik az is, hogy Héraklészt munkáiban ő gyámolította végig az évkörön. ... Mars Római hagyomány szerint az év akkori első hónapját Romulus nevezte el apjáról, Marsról. Mars eredetileg paraszti istenség volt. Silvanus néven az erdők és legelők felett uralkodott (latin silva = ,,vadon, erdő, fa, bokor, liget", átvitt értelemben ,,sokaság, bőség"). Mezőgazdasági kérdésekben fordultak hozzá, de már a korai időkben azonosíthatták a görög Árésszal, a babiloni Nergállal, az indiai Rudrával és más hadistenekkel. Az ő nevét viseli Földünk külső szomszédja, a Mars bolygó is, amely a csillaghitben a háború istenének ,,égi teste" volt. Mars ezen a bolygón a véle némileg rokon Herculessel (Héraklész), a Kos haván Minervával osztozott. De csak a mitológiában, hiszen az asztrológia Athénét és Héraklészt mellőzte. (Viszont asztrológiai elemek kaptak helyet Árész mitológiájában: a Kost jelképező kolkhiszi aranygyapjúra Iászón Árész szent ligetében bukkan rá, s hogy megszerezze, a gyapjút őrző sárkányt le kellett győznie. Ugyanúgy megjárta a sárkány gyomrát, mint Héraklész a tengeri szörnyét. Iászón a Kosban ,,ereje teljében", emelkedőben lévő napistent, a sárkány pedig az itt ,,erejét vesztő", hanyatló Szaturnuszt jelképezi.)Tovább…

Március 12. Gergely napja
Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség napja volt. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás, az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. Az egyház I. Gergely pápát, az iskolák alapítóját ünnepli. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely." Régen e napon a honti gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: "acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek". Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték vele. Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint az e napon metszett tőkéről sok bort szüreteltek. A sióagárdiak ekkor metszették szőlőjük sarkaiban "őrködő" négy tőkét. Névünnepe vetőnapnak számított búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.

MÁRCIUS 15
1848. március 15. Az Úri utcában Privorsky Ferenc kávés 1838 márciusában alakította meg a Café Renaissance-ot, melyet később Pilvax Károly vett át tőle. A kávéházat 1848-ban Fillinger János bérelte. Itt tartották megbeszéléseiket a márciusi ifjak. 1848. március 15-e és augusztus között Forradalmi Csarnoknak nevezték. Kik voltak a márciusi ifjak? A Pilvax kávéház "közvélemény asztala" körül ülőket nevezték márciusi ifjaknak, akik kirobbantották a pesti forradalmat. Mindannyian fiatal, radikális értelmiségiek. Nagy részük tagja volt az Ellenzéki Körnek. Név szerint: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irínyi József, Irányi Dániel, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Degré Alajos, Sükei Károly, Lauka Gusztáv, Korányi Frigyes, Hamary Dániel, Lisznyai Kálmán, Kléh István, Nyáry Albert báró, Bérczy Károly, Bozzai Pál, Vas Gereben (Radákovics József), Oroszhegyi József, Vidacs János, Pálffy Albert, Eressy Ákos, Egressy Gábor és Béni, Garay János. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt. Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott." Innen indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják. Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre. Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra. A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását. A később "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára. A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket. Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik. Majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester (Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szűcsmester. Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották. A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti polgárőrség fogja ellátni. Délután hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyenszállást kap. Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárőrség bővítése, illetve a helytartótanácsnál elért eredmények). Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelen volt engedni. 1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 17-én V. Ferdinánd hozzájárulásával gróf Batthyány Lajos felelős magyar kormányt alakított. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem a nép választott képviselőinek,a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt. A Batthyány-kormány Batthyány Lajos Miniszterelnök Szemere Bertalan Belügyminiszter Kossuth Lajos Pénzügyminiszter Deák Ferenc Igazságügyi miniszter Mészáros Lázár Honvédelmi miniszter Klauzál Gábor Földművelési, ipar és kereskedelmi miniszter Széchenyi István Közmun

Március 18. Sándor napja
Az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát - fűzik hozzá a Muravidéken.)

Március 19. József napja
A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"

Március 21. Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. A tavasz első hivatalos napja. Ünnepén a Nap erőre kap, diadalútját kezdi el. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A földek méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet. Majd húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tevő ember lelke is.

21. CSILLAGÁSZATI TAVASZ KEZDETE
Ezen a napon a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égen, sugarai merőlegesek a föld forgástengelyére, éppen keleten kel, és nyugaton nyugszik, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve ,,napéjegyenlőség". (Csak az északi féltekén tavaszkezdet, földünk déli oldalán ez az ősz első napja.) Ettől kezdve napról napra távolodik a Nap az Egyenlítőtől a Ráktérítő felé, sugarai egyre nagyobb szöget zárnak be a földtengellyel, ezért az északi féltekén hosszabbodnak és melegednek a nappalok, a délin viszont rövidülnek, és jön a tél. A tavaszpont nem feltétlenül a tavasz első napja. Azt a helyi éghajlati és időjárási viszonyok szerint határozta meg az ember. Mi március 1-jétől számoljuk a (meteorológiai) tavasz kezdetét, a kínaiak a régi keltákhoz és rómaiakhoz hasonlóan február elejétől (febr. 4-e vagy 5-e). Ők a tavasz félidejébe eső napéjegyenlőségi napot az évszak csúcspontjaként ünneplik, a följegyzések szerint legalább az i.e. 2. évezred közepétől fogva. Az évszak és a tavaszpont allegorikus ábrázolásai is különböznek egymástól. Ripánál a tavasz mirtuszkoszorús leány, keze telis-tele virágokkal, körötte vidám növendék állatok. A tavaszpontot egy ifjú alakja jelképezi oldalasan osztott, félig fehér, félig fekete ruhában, derekán csillagos öv, jobbjában kos, baljában virágcsokor, lábai szárnyasak. Fehér és fekete szárnyakon áll (az egyenlően osztott színpár a nappalok és éjszakák egyforma hosszára utal). A tavaszi hónapokat is megszemélyesítették három, virágos, szőke szűz alakjában. Gyöngyös, drágaköves zöld ruhát viselnek, a tavaszi hónapok állatövi jegyeivel (Kos, Bika, Ikrek). Antik hagyományból eredően a tavasz Flora és Venus évszaka. A virágok általában és a zöld szín a tavaszi földet megszemélyesítő Flora attribútuma, a mirtusz és a gyöngy Venusé.

22. VÍZ VILÁGNAPJA
A VÍZ VILÁGNAPJÁnak megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.

Március 22. Laetáre napja
A nők számára guzsalyütő nap. Most már végképp fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell fogni.

23. Meteorológiai Világnap
1950. március 22-én Genfben megalakult a Meteorológiai Világszervezet (WMO) - a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a METEOROLÓGIAI VILÁGNAP megünneplését, s azt azóta minden évben március 23-án tartják. Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Tevékenységi körébe elsősorban a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése tartozik. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk