Vizsgáljuk meg a meséinket, mit is mondanak nekünk a Világegyetem felépítéséről, történetéről, a saját feladatunkról, vagy éppen a Világegyetem „Tízparancsolatáról”!

Népmeséink felépítése olyannyira világos és félreérthetetlen, hogy az már bizony „gyanús”…15 mese elolvasása után biztosan mi magunk is meg tudnánk írni a tizenhatodikat, hiszen a szerkezetük teljesen egyértelmű. Attól nem kell tartanunk, hogy mindez esetleg a fantázia hiányából eredne, hiszen a magyar nagyon is tehetséges nép, így másfajta meséket is ki tudott volna találni…- de mégsem tette, és ha nem tette, bizonyosan komoly oka volt rá.

Mi lehetett az oka?

A mesékben rejlő tudás.

A mesék valószínűleg minden nemzedéknek nagyon fontos információkkal szolgáltak illetve szolgálnak ma is, és mivel a tudatalattinkhoz szólnak, többnyire jel-kép nyelven fogalmazódtak meg. Olyan jel-kép nyelven, amit a tudatalattink pontosan megért.

A jel-kép nyelvet persze, ha akarjuk, tudatossá is tehetjük, de ez nem túl egyszerű feladat, és igazából nincs is különösebb jelentősége. Nekünk, magyaroknak mindössze arra van szükségünk, hogy gyerekkorunkban hallgassuk a magyar népmeséket, felnőtt korunkban pedig adjuk tovább a gyermekeinknek, vagyis meséljük azokat.

Mi értelme van elemezni Beethoven Öröm ódáját… Hallgassuk meg, és kész. Ha tetszett, úgysem tudjuk elmondani, miért, és nincs is értelme ezen törni a fejünket.

Nohát a mese is hasonlóképpen működik. Mindenki megkapja belőle tudat alatt a SAJÁT útmutatását. Ebből adódik, hogy a magyar népmesékben mindenki más-más rendszert fedezhet föl. A magyar népmese ugyanis leginkább egy csiszolt gyémánthoz hasonlít, amely a fény felé fordítva mindig másként csillog.

Miután pedig elmondtam, hogy nincs semmi értelme, mégis megvizsgáljuk a meséinket közelebbről. Mielőtt azonban ezt megtennénk, beszéljünk egy keveset a lélekről, és a lélek különböző testekben véghezvitt vándorútjáról, hiszen a legtöbb mese bizony erről szól!

MI LEHET A LÉLEK?

Részlet Kisfaludy György: A lélek zengése c. könyvéből.

„A berlini Műegyetem kutatói a fejükbe vették, hogy végére járnak a régóta dúló vitának: van-e olyan konkrét dolog, hogy lélek, vagy nincs? Ha van, akkor van-e a léleknek mérhető tömege?

Szellemes módszert eszeltek ki ennek eldöntésére, és 2000 (!) haldoklót ágyastól nagyon érzékeny mérlegre tettek annak megállapítására, hogy változik-e a beteg súlya a halál pillanatában?

Dr Becker Martens által vezetett kutatócsoport úgy találta, hogy nemtől, kortól és testsúlytól függetlenül egyöntetűen 0,072 grammal lettek könnyebbek az emberek a haláluk után néhány pillanattal.

Ezek után nem lesz túlzottan meglepő, hogy a lélek mikroszkóp alatt is megfigyelhető. Az emberi lélek kb. 1 mikron nagyságú színes, porszemnyi dolog. Legalább 12 színben létezik, de ez a spektrum a látható fény intervallumán bizonyosan túlnyúlik. Vagyis vannak ultraibolya és infravörös színű lelkek is.

Fajsúlya: 1,375x 10 a tizenegyediken g/ cmł                                           

Gondoljunk csak bele! A higany fajsúlya 13,6 g/cmł

Akkor a lélek a legnehezebb dolognál is százmilliárdszor nagyobb fajsúlyú!?

Ha sűrűségét vizsgáljuk, úgy szintén egy hihetetlen sűrűségi értékről beszélünk, amihez képest az anyagi világban található kemény és szilárd anyagok csak vákuumhoz hasonlíthatók. Ezért aztán nehéz lenne a lelket ketrecbe zárni, mert még a Hold tömegén is akadálytalanul „átsétál”.”

A LÉLEKVÁNDORLÁS

A lélek, mint az előző kísérletből kiderült, a testtől függetlenül is létezik, és ez a lélek irányítja a test egész működését, fejlődését, életét vagy halálát.

Amikor a test már nem felel meg a lélek céljának, a lélek egyszerűen otthagyja, „kibújik  a bőréből”, és újabb testet épít magának.

Ezt a testből testbe vándorlást lélekvándorlásnak nevezzük. A lélek azért hozza létre a testet, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, érezzen, halljon, lásson, stb. Amikor egy búvár lemegy a víz alá, felvesz egy búvárruhát, és persze egy oxigénpalackot, mert csak ily módon tudja megnézni „belülről” a tengert. Az emberi test pontosan ilyen „búvárruha” a lélek számára, amikor a Földön akar élni.

A lélek azt is pontosan tudja, miért születik meg a Földön, mi a célja, mi a feladata. Más kérdés, hogy ezt a feladatot nem sikerül mindig első nekifutásra megoldania, úgyhogy egy-egy életét akár többször is leélheti. (Ez az élmény, amikor azt érezzük, hogy egy bizonyos élethelyzetet mintha már megéltünk volna.)

A lélek számtalan életet él, testben, vagy éppen test nélkül, a Földön, vagy más bolygókon, csillagokon, stb., és mindezt addig teszi, ameddig csak kedvét leli a különböző testet öltésekben.

Bármikor kiszállhat a játékból, ha TUDJA, hogy mindezt megteheti, és ha tudja, mindezt HOGYAN tegye.

Ezt a vándorutat, és a „kiszállás” mikéntjét mesélik el nekünk a magyar népmesék, úgyhogy a mese bizony tényleg megér egy misét, mert életbe- és lélekbevágó tudást közvetít mindannyiunknak.

AZ ÖREG KIRÁLY

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Öreg király…

A mesében a Teremtőt egyszerűen csak Öreg királynak nevezzük.

Az Öreg királynak általában nincs is különösebb szerepe a mesében, mindössze annyi, hogy általában ő adja a feladatot, amiért a mesehős elindul világot látni, és szerencsét próbálni, illetve a mese végén, a jól végzett munka és sok-sok viszontagság után szintén hozzá tér vissza.

Az Öreg király ezek szerint a kezdet és a vég, a kiinduló és a befejező állomás, a 0. és a 7. dimenzió, hiszen a Teremtés kezdetén csupán a megnyilvánulatlan Teremtő létezett, „aki” ön-tudatlanul, önmagában nyugodott.

Az Öreg király (vagy éppen királyi pár) nagyon sok mesében éppen azért szomorú, mert nincs gyermeke, ami annyit jelent, hogy az Öreg királyt itt még valóban a Teremtés kezdetén találjuk, amikor a Kozmikus Tűz és a Kozmikus Víz találkozásából nem született meg gyermekük, a Kozmikus Fény, a Királyfi.

 A legtöbb mese azonban úgy indul, hogy az Öreg királynak egyetlen fia, vagy egyetlen lánya, más mesékben három fia, vagy három lánya születik.

A három gyermek mindegyike Kozmikus Fény, isteni gyermek. Mindegyikük azonos lehetőségekkel indul vándorútra, de mindig csak egyetlen fiú (a legkisebb) teljesíti sikeresen a küldetést.

Miért?

Mert a testvérek  ugyanannak a léleknek 3 különböző fejlődési fokozatát, 3 különböző próbálkozását jelképezik, akik ugyanazt az életet élik, immár harmadszor, hiszen egy-egy életünket akár többször is leélhetjük: ebből adódnak sokszor a „mintha ezt már átéltem volna” érzéseink. (Ezek szerint lehet, hogy éppen háromszor futhatunk neki?)

Az első két királyfi még „elbukik”, a harmadiknak végül sikerül megoldani mindhármuk életfeladatát. Miután pedig a legkisebb királyfi végre győz, eléri a célját, a testvérei is megszabadulnak, hiszen ők mindannyian ugyanannak a léleknek a különböző formái.

Mi mindannyian királyfiak vagy királylányok vagyunk, az Öreg király gyermekei, akik alig várják, hogy világot lássanak, szerencsét próbáljanak, és elvégezzék a vállalt küldetést, végigéljék a nagy kalandot, amiben az Öreg királynak igen nagy öröme telik.

Az Istengyermek tehát megszületik, és kilép a Hetedik Mennyországból, (a hetedik dimenzióból) hogy megismerje a világot, és ezzel teljesítse a saját maga által vállalt küldetést.

Most pedig nézzük meg, megtaláljuk-e a mesékben a különböző dimenziókat!

A DIMENZIÓK

Miért gondolom, hogy a mesében valóban megtaláljuk a dimenziókat?

Mert a mese legtöbbször így indul:

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás tengeren is túl volt egyszer egy Öreg király…

Egyszer volt, hol nem volt, vagyis ott volt egyszer, ahol NEM VOLT: A Teremtés kezdetén. Ebből következik, hogy a mese a Teremtés kezdetén indul.

A „Hetedhét ország” kifejezés egyértelműen a hét dimenzió világára utal, hiszen, mint tudjuk, a Világ hét dimenzióból áll. (Lásd első kötet.)

Az Óperenciás tenger az ősóceán, a megnyilvánulatlan jelképe. A mese kezdete tehát - ha figyelünk - azonnal elmondja, hogy a Forrást, az Öreg királyt ott találjuk, ahol még nem jött létre a hét dimenzió. (Hetedhét országon innen, vagy hetedhét országon is túl.)