Kerecseny ünnep

Halasy-Nagy Endre szerint karácsony szavunk a Kara asszony – sötét asszony, fekete asszony – szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal. A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a kerecsensólymokat. Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek,
amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt. "A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése. A táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor (Karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak... Kisszer Mihály szerint: A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket: Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja... Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek." (Jegyzőkönyv részlet Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)
Néprajzi és történelmi könyvekben keresgélve hasonló adatra sokáig nem találtam, olyan sikeresen tüntették el a hagyományból ősvallásunkat. De a nép emlékezete megőrizte őseit, akik évezredek távolából szólnak az őket kereső és tisztelő utódokhoz. Így rábukkantam Tarisznyás Márton néprajzkutató: Gyergyó történeti földrajza (Akadémia Kiadó, 1994.) című könyvében a Kerecseny Ünnep töredékeire, maradványaira a Ditrói madáreresztés című fejezetben. A népszokás szerint a gyerekek karácsony előtt sok verebet fognak, majd az éjféli misén a templomban szabadon eresztették őket. Ez a szokás még 1912-ben az új templom felszentelése idején is élt. Madármise elnevezéssel Székelyszentkirályon is fennmaradt. Bár e szép hagyományt sikerült elsorvasztani és kerecsensólymok helyett verebek szállnak fel, teljesen elpusztítani mégsem lehetett, karácsony szavunk pedig megtartja emlékét.
Ezért az éjféli misén, vagy bárhol legyünk is ezekben az órákban, röptessünk fel lelkünkből sólyomként egy imát őseinkért, Magyarországért, önmagunkért. Forrás: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásíráshttp://images.saszabo.multiply.com/i...1OL1%2Cg&nmid=



A fenti sorokra Szabó Sándor, http://saszabo.multiply.com/journal/item/20 c. honlapján találtam.

Ünnepre

Karácsony van.
A lélek ünnepe.
S mivel a lelket
A szeretet szülte meg,
Ilyenkor a szeretet,
Ki benned ünnepel.
Nyisd ki hát
Bensőd templomát,
Tárd ki magadban
A lelki kápolnát.
Fogadd be
Az ünnepnek örömét,
Sugározd magadból
Szívednek melegét.
Hiszen ünnepel minden.
Méltó ünnepi csendben.
A természet magára
Teríti tél-takaróját,
Nyugalomban várja
Az ünnepnek napját.
Az égen, a milliárd között,
A betlehemi is ott világít.
Fényével mind közül
A legjobban kiválik.
Utat mutat, három királyit.
Ott van a kisded,
Jászol ölében.
Ragyognak anyjával,
Istennek fényében.
Ragyogtasd meg Te is,
A szeretet csillagát.
Az igazi szeretet
A mindenen hatol át.
S u g á r z i k !
A szeretet fényében
Soha, senki sem fázik.
Lelki fény,
Szívbéli karácsony.
Törjél most másnak is
A karácsonyi kalácsból.
Hívd be most magadhoz
Kinek éppen nem jutott
K A R Á C S O N Y ,
Kinek a sors most
Nem osztott
Az ünnepi kalácsból.
S ha a karodat,
A fa alatt most kitárod,
Öleld magadhoz
-ha csak pillanatra is-
Az egész világot.
Mert így ölel át
Téged is a világ,
Így lehetsz része,
Mit a Nagy Egész kínál.
Meg mert, ölelés nélkül
Minden olyan sivár.
Hangozzék föl benned
A lélek zenéje.
A legszebb muzsika,
Minek te vagy a szerzője.
Szóljon, csak szóljon,
Érezzék hangzását.
Hallják ki belőle
A léleknek szólóját.
Ha elhalkul a zene,
És érkezik a csendes éj,
Benned tovább, az ünnepi
Gyertya lobogó lángja ég.
A fenyő illatát,
Látod, csak látod.
Gyermeked mosolyát.
Messze nézel most fel,
A hófelhők fölé.
Tekinteted bejut,
Az égiek közé.
Meglátod Őt,
Ott középen.
Mosolyog rád
Isteni szerényen,
Megsimítja arcod
Szeretve-szelíden,
Hogy érezhesd,
Ott ragyog a Karácsony,
Benne a szívedben,
Ekkor oldódsz fel teljesen,
Az égből jött ünnepben.

Boldog Karácsonyt!

Kerecseny szer menete

Sólyom röptetése. A sólyom az új fényt hozza el. (A szokás a székelyföldön a XVIII. századig fennmaradt, mint annyi mást, Mária-Terézia idején tiltották be ezt is.)

Naptűz-gyújtás (a máglya szerkezete és tájolása pásztoroktól tanult). A gyújtáshoz mindenki hozhat otthonról tüzet gyertyán, mécsesen, esetleg pipában, mellyel az otthon melegét hozza el, és ezt egyesíti a többiek tüzeivel.

Fehér ló körbevezetése 3-szor a tűz körül. Vagy  a jelenlévők közül egy férfi és egy nő körbejár 3x. A föld birtokbavételének ősi szokása.

Tűzszertartás a jelenlevők bevonásával. A szertartás végén a naptűz körül lehetősége van bárkinek hangosan kívánságot mondani, vagy fogadalmat tenni az újesztendőre.

Virrasztás reggelig zenével, beszélgetéssel, eszem-iszommal  megvárva a felkelő napot, melyet a szabadban új naptűz máglya mellett köszöntünk.