Gyógyulás a pozitív gondolkodás ereje által

A gondolatok hatalma ma sok ember számára ismeretes – és van, aki ennek a tudásnak az alkalmazásával ad életének pozitív fordulatot. Gyakran azonban visszaélés történik a gondolatok erejével önző célok elérése érdekében. A gondolaterők egoista célú alkalmazása azonban rendkívül kétes – és nem egyenlő azzal, amit mi pozitív gondolkodáson értünk. Mik tehát a pozitív és mik a negatív gondolatok? Mik egyáltalán a gondolatok, és hogyan fejtik ki hatásukat? Ebben az írásban ezek az első rész alapkérdései.

Minden energia

Az egész kozmosz rezgésen, energián alapszik. Minden energia – úgy az anyag, mint a fény, a hang, a gondolat és az érzés. Ezt a tudósok vizsgálatai is igazolják, miszerint nemcsak külső behatások váltanak ki fizikai változásokat testünkben, hanem mindenekelőtt a gondolatok – és tágabb értelemben az érzések – befolyásolják szervezetünkben a biokémiai folyamatokat. Ezek szerint a gondolatok testünk közérzetét befolyásoló energiák. A negatív gondolatok megbetegítik az embert, a pozitív gondolatok által pedig ismét egészséges lesz, illetve marad. Gondolatok, érzések és öntudatlan lelki rezdülések is formálják viselkedésünket, gesztikulációnkat, mimikánkat, minden mozdulatot, és mindenek előtt szavainkat és cselekedeteinket, melyek még erősebb energiák. A belső befolyásolja a külsőt és fordítva, ami azért lehetséges, mert az energiák állandóan cserélődnek és áramlanak. A bennünk lévő erők állandó kölcsönhatásban vannak és kommunikálnak egymással. Ez a kommunikáció lehet építő, erősítő és éltető vagy romboló, és végül is betegséget okozó – aszerint, hogy pozitív vagy negatív energiák áramlanak-e.

Pozitív és negatív gondolatok

Nos, mik a pozitív, és mik a negatív energiák. Következésképpen melyek a pozitív és melyek a negatív gondolatok? A pozitív gondolatok építőek, konstruktívak – gondolatok, melyeket az önzetlen szeretet érzése lelkesít: gondolatok, melyek felebarátunknak a javát szolgálják dicséret, elismerés és jutalom elvárása nélkül; ezek szeretetteljes, jóságos, szelíd gondolatok, a bizalom és a jóakarat gondolatai, a szolgálat gondolatai, melyek segítenek felebarátunknak mindenkori helyzetében a következő lépést megtenni, ezek a béke és az egység gondolatai, az öröm és a belső boldogság gondolatai – pl. öröm a természet szépsége felett, mely mint erő és élet számtalan formában és színben ajándékozza magát; ezek a hála gondolatai, melyek a megajándékozottság érzéséből fakadnak… Itt a tőlünk jövő energia önzetlenül áramlik másokhoz, és gazdagabbnál gazdagabban tér vissza hozzánk, mert adakozóak vagyunk, mert szeretünk. Az önzetlen szeretet gondolatai isteni energiák, mivel Isten a szeretet, és aki szeret, az Istenben van, és Isten benne van. A negatív gondolatok rabolóak, destruktívak, egoista gondolatok: az irigység, a féltékenység, a gyűlölet, a harag, a méreg, a felebarátunk elleni agresszió gondolatai; ezek depresszív gondolatok, a fel- és leértékelés gondolatai; ezek elvárások, a bizalmatlanság és a rosszakarat gondolatai; ezek az utánagondolás és utólagos gondolkodás tépelődő gondolatai, a múlthoz és a jövőhöz ragaszkodás gondolatai; ezek a félelem gondolatai – egzisztenciaféltés, a betegségtől, szenvedéstől, ínségtől vagy haláltól való félelemé, félelem attól, hogy a mindennapok követelményeinek nem tudunk eleget tenni, félelem a vagyon elvesztésétől, a partner vagy embertársak elvesztésétől; ezek az önsajnálat és a felebarátunkkal szembeni hamis szánalom gondolatai, melyek nem segítik őt tovább; ezek a rombolás, a kizsákmányolás, a kínzás és a gyilkolás gondolatai, mindenekelőtt a természetre, a növényekre és az állatokra vonatkozólag; ezek a birtokolni-, érvényesülni- és kapni akarás, a hatalom és uralomvágy gondolatai; ezek akaratos, csak magunkra vonatkozó, kíméletlen gondolatok, melyek csak saját előnyünk körül forognak… Itt nem áramlik az energia másokhoz; itt nem az adó, hanem az elvonni akaró erők működnek; a negatívan gondolkodó ember nem ad, hanem megpróbál energiát szerezni személyes, saját vonatkozású szükségleteinek és kívánságainak kielégítéséhez, illetve megpróbál energiát rabolni másoktól saját energiaszegénységének megszüntetéséhez. A gondolatokat így különböző faja és erősségű energiáknak tekinthetjük. A gondolatok fajtája szerint felépítünk egy fajspecifikus energiamezőt. Ez az energiamező annál erősebb lesz, minél gyakrabban és intenzívebben gondolunk azonosat vagy hasonlót, mert: az azonos fajta gondolatok vonzzák egymást, és egy közös, nagyobb energiamezőt, idővel pedig egy igazi energiakomplexumot hoznak létre. Ez azért lehetséges, mert az egész univerzumban a legcsekélyebb energia sem veszhet el; az energia nem tud feloszlani, hanem csak az egyik állapotból a másikba átalakulni, amit a fizika az ún. „energia-megmaradás törvényében” fejez ki.

A gondolat, mint öntevékeny lény

Ha az energia nem veszhet el, akkor minden gondolatnak, melyet gondoltak, „valahol” meg kell maradnia vagy lennie. Mi történik tehát a pozitív és a negatív gondolatokkal? Minden gondolatnak ill. gondolatkomplexumnak – mivel energia – meghatározott formája van. Látnoki képességgel rendelkező emberek láthatják ezeket a gondolatformákat. Ezek öntevékeny lények, melyek magukban hordozzák rendeltetési helyüket. Ha pl. egy bizonyos embertársunkra szeretettel gondolunk, akkor az általunk létrehozott szeretet-energiamező elindul ennek az embernek az irányában. Hiszen rendeltetése a megbízatás: ehhez az emberhez szeretet-energiát juttatni. Ennélfogva a szeretetnek ez a gondolatmezője teljes biztonsággal megtalálja a helyes átvevőt. Emellett független attól, hogy az átvevő ismeri-e ezeket a gondolatokat vagy sem, és hogy hol tartózkodik> a gondolatenergiák nincsenek térhez és időhöz kötve, és mindig elérik céljukat. Ezek a pozitív energiák aztán az átvevőre felvevőkészségének arányában tudnak hatni építően, élénkítően. Ha az átvevő nem tudja rögtön ezt a pozitív energiát felvenni, mivel abban az időpontban negatív beállítottságú, akkor a pozitív energiák aurájában, a lélek kisugárzásában maradnak mindaddig, amíg le nem hívja őket azáltal, hogy pozitívan gondolkodik.
Ha negatívan gondolunk egy embertársunkra, akkor negatív energiamezőt építünk fel pl. azáltal, hogy a gyűlölet vagy az irigység gondolatait bocsátjuk ki. Ezek a gondolatok szintén eljutnak ehhez az emberhez – hiszen öntevékeny lények -, és megpróbálják őt befolyásolni. Amennyiben az átvevő hasonlóan gondolkodik, rezonancia jön létre, a közös energiakomplexum rezgésbe jön, és a negatív gondolatok felerősödnek benne. Ezáltal szabályos gondolatfelhők képződhetnek, az ember úgymond „felhőkbe burkolta magát”. Ez azt jelenti, hogy a másikat már nem úgy látja, amilyen az valójában, a jót már nem tudja felebarátjában felismerni. Ennek következménye veszekedés, sőt harc is lehet. Ha azonban a kibocsátott energiák nem találnak rezonanciára felebarátunkban, mert nincs nála semmi hasonló, semmi ún. „hasonlóság”, akkor ezek a negatív impulzusok nem tudják befolyásolni őt. De ha érzékeny, akkor megérezheti felebarátjának negatív gondolatait; ezek olyanok, mint kis tűszúrások – vagy egyszerűen csak minden látható ok nélkül rosszul érzi magát.

Kerüljünk minden negatív képzelgést bárhonnan is származzon! Ne hagyjuk el magunkat, ne adjuk át magunkat a betegségnek. Ne mondjuk soha azt hogy „beteg leszek” vagy „beteg vagyok” Ne adjunk helyet lelkünkben ilyen állításoknak, amelyek valóban negatív szuggesztiók.
Ha netán tüsszentünk, mindjárt azt mondjuk „megfáztam”. Mit ér egy ilyen haszontalan kijelentés? Szerencsére kéznél van az Egyetemes Gyógyító Hatalom, hogy ezeket a mellékfogásokat helyrehozzunk. Hogyan? A válasz a szellemi „kikapcsolódás”. Az elménkben meg kell alkotni a tökéletes egészség képét. A tudatalattiban nem kell negatív gondolatokat tartogatni, erre jó módszer a tisztítás, a meditálás és az imádkozás.
Ahogy gyógyítani, úgy megbetegíteni is tudjuk magunkat. Az orvostudomány is felhasználja ezt az elvet, amikor gyógyszereket úgynevezett placebóval (pl. szőlőcukorral) helyettesíti. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az ilyen közömbös anyagok is jelentős számban gyógyították meg a betegeket a képzelet erejével.
Az ima a meditáció szorosan összefügg egymással, azonban két különböző aspektusa az Istennel való

kommunikációnak.
Testet öltött lelkek vagyunk, valamennyien az Atya szeretet forrásából származunk. Ezért életünket az alázat, az önzetlen szolgálat, a mértékletesség, az őszinteség, az erőszak nélküliség kell hogy jellemezze. Nem szabad elfelejteni, hogy a jellemes, tiszta életvitel előfeltétele a spirituális úton való haladásnak. A tökéletességre törekvés nagy energia befektetést, állandó odafigyelést igényel, de minden ez irányba tett lépés fontos önmagunk megvalósítása terén.

Amikor imádkozunk, mi beszélünk Istenhez, Ő pedig hallgat minket. Amikor meditálunk Isten beszél hozzánk mi hallgatjuk Őt. Az ima legtöbbször valamilyen kérelemmel fordul Isten felé, míg a meditáció egyfajta nyitást és befogadást jelent.