Váradi Tibor:

ZARATUSZTRA

(kb. i.e. 5-600)

előadás jegyzetek

Iráni népek nagy beavatottja ZARATUSZTRA. Ő a perzsa kultúra és a második kultúrkorszak megalapítója.

Nagyon idős lélek, aki többször is inkarnálódott. Születése nagyon érdekes. Testet öltése előtt a szellemi szférákban, az égben lakozott és innen került esővel a földbe. A földből a növények felvették a lelkét. A növényeket lelegelték a leendő szüleinek az állatai, majd ezen állatok tejét a későbbi szülei megitták, és a szülei párosodása folytán fogant meg Zaratusztra. Minden egyes elemi világ minden tudását magába szívta és csak utána született meg.

Tanítása egy dualista rendszer volt. De az Atlantisz utáni első kultúrkorszak (indiai) elején még monizmus volt megtalálható. Egy főisten volt a Brahman, és minden más istenség, csak alistenségnek számított. Minden a Brahmanból keletkezett és abba tért vissza.

A második kultúrkorszakban (perzsa) [Zarathusztra alapította] már két főisten volt Ohrmazd és Ahriman. Ez a két fő erő, a jó és rossz (fény és sötétség) erő öröktől fogva küzd egymással. Ezt a két princípiumot egy közös személyből, istenségből vezetik le. Ezt hívják Zurvanakarana-nak. Jelentése az Idő istene. Ez a főistenség. Amikor az örökkévalóságból, az időtlenségből megnyilvánult és létrejött az idő, azonnal kettévált és létrejött belőle a jónak és a rossznak az istensége. Erről szólnak a perzsa ezoterikus tanítások, a perzsa mitológia.

Jó és rossz, fény és sötétség

A jó és a rossz csak úgy tudott létrejönni, ha előtte megszületett az idő. A jóra és a rosszra azért van szükség, hogy az embernek a szabaddá válása kialakulhasson, az ember szabadon választhasson a jó és a rossz között. A perzsa tanítások szerint a rossz, az nem egy abszolút rossz, hanem egy idejétmúlt jó, ami nem a megfelelő idejében fejti ki a hatását. Ami időszerű az úgymond jónak nevezhető, ami idejétmúlt az rossznak. Amég idő sem volt, addig se a jó se a rossz nem tudott megszületni.

A Zarathusztrai tanításokban Ahuramazda a semmiből hozta létre a világot (kreáció). Ez később a keresztény tanításokban is előjön, nem kis fejtörést okozva a teológusoknak. A semmiből teremtés ellentettje az emanáció, azaz, hogy önmagából teremtette a világot. Később ebből fejlődik ki a materialista vonalon az evolúció.

Amesha Spenták

Ahuramazdának 6 kísérője volt, ezeket Amesha Spentáknak hívták. Hallhatatlan szenteket jelent. Arkangyalokkal lehetne őket beazonosítani. [jó szellemek csoportja] 1/ Igazság hallhatatlan szentje, 2/ Helyes gondolkodás (Vahumano a neve, aki azonos a keresztény kultúrkörben Michael-el. Az indiai kultúrkörben Indra-nak hívták.) 3/ Alázatosság hallhatatlan szentje 4/ Hatalom vagy hallhatatlanság hallhatatlan szentje 5/ Egészség hallhatatlan szentje 6/ hallhatatlanság hallhatatlan szentje.

Zaratusztra tanítványai

Voltak közvetlen tanítványai akiket életében tanított és voltak olyanok is akik azáltal lettek tanítva, hogy Z bizonyos testét megkapták. [Lehetőség van arra, hogy egy bizonyos lélek ha eljut egy fejlett szintre és ezáltal az éter és asztrál teste átalakulásokon megy keresztül, ezeket a megdolgozott éter és asztrál testeket egy fejlett lélek kölcsönadhatja egy másik léleknek.] Zaratusztra finomabb testeit is kölcsönadta. Asztráltestét Hermész Triszmegisztosz, étertestét Mózes kapta meg. Hermész ezáltal beavatást nyert a tér titkaiba. Mózes beavatást nyert az idő titkaiba. Hermész az egyiptomi kultúrkör nagy tanítója, az egyiptomi kultúrkör megalapítója, Mózes pedig a héber kultúra megalapítója.

Hermész tudása egy Nap tudás. Kevés szó esik a földi világ teremtéséről. A hangsúly a fény, a szellemi világ létrejötte és a földön kívüli terek és dimenziók leírása. A tanítás lényege, hogyan munkálkodik a fény.

Mózes tudását inkább Föld tudásnak nevezhetnénk. Teremtés titkaiba avatták be. Erre utal is, hogy kosárba rakják, minden külső hatástól elzárják. Beavatottaknál ez a külvilágtól való elrekesztés gyakori. Főleg arról a korszakról szól, amikor a Nap már kivált a Földből.

Az EGYIPTOM-HÉBER ellentét ennek a két tudásnak az ellentétét is szimbolizálja. Ez az ellentét ott csúcsosodott ki, hogy a héber nép kivált az egyiptomiból. Eleinte tehát a Mózesi bölcsesség a Hermészi bölcsesség ölén fejlődött, majd a kiválás után, a Hermészi bölcsességtől függetlenül fejlődött a Mózesi bölcsesség. Mózesnál a legfontosabb a Földtől visszatalálni a Naphoz. Hermésznél evvel nem volt gond.

A Föld bölcsesség Dávid király idejére érte el a Merkúr szintet. Dávid az énekes király. Hermészt pedig Merkúriusznak. Dávidnak van tehát egy merkúri aspektusa, szokták őt a héber Hermésznek említeni. A merkúri bölcsesség vénuszi bölcsességgé érése a Babiloni fogság idejére történik meg. Ez a héber nép történetének második nagy lépcsőfoka. Ebben az évszázadban Nazaratosz néven testet öltött Zarathusztra. [Nagyon aktív lélek, majd minden évszázadban testet öltött] Tanította a hébereket, a babiloni bölcseket, és Pithagoraszt pedig személyesen is. A harmadik lépcsőfok mikor a vénuszi bölcsesség Nap bölcsességé transzformálódik, ez Jézusnak az ideje.

ZARATUSZTRA TANÍTÁSAI

1. A fizikai Nap egy szellemi lénynek a fizikai megnyilvánulása. A külső napfény egy burok, amögött egy konkrét szellemi lény lakik.

2. Ez a szellemi lény, egykor a földre testet fog ölteni. Ezt a testet öltést Szosiosznak nevezte. Héberben ez a Messiás.

3. Ez a szellemi lény (Naplény) miután testet ölt, nem megy vissza a Nap szférájába, hanem a föld szubsztanciájával egyesül. Zarathusztra Ahuramazdának, vagy Ohrmazdnak [Ohrmazd később lett, amikor Ahuramazda összeolvadt a szentlélekkel] hívta e Naplényt. 

Zarathusztrai tanításokban dualitás van. Ezért Ahuramazdának (Naplény) is van egy duális ellenpárja. Ő Ahriman. Az az ember aki Ahuramazdát akarja szolgálni, annak meg kell nemesítenie a külvilágot, hiszen csak így képes fejlődni. Az ember feladata a külvilágot, az anyagi világot át kell szellemesítse. Vissza kell segítse a környezetet szellemi állapotba. Aki ahrimant szolgálja, az nem foglalkozik a természettel, de az közben süllyed.