Ősi Intelem |
|
|
ŐSI INTELEM
Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez: - Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj. Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él. Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában. Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol. Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé. S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
|
LAJOS ATYA ÉLETSZABÁLYAIBÓL |
|
|
1. Az istenhit védelem.
2. Minden belélegzéskor az univerzumot betöltő Istent is
belélegezzük.
3. Ha az Isten neked citromot adott, csinálj belőle limonádét.
4. Két ember közt legrövidebb út a mosoly.
5. Ha bejön valaki hozzám, az felvidulva menjen ki.
6. Mindenki önmagában hordja a saját orvosát.
7. Amit eszel, azzá leszel.
8. Az ember egy végtelen elektromos hálózat, ahol áram van,
ott én észreveszem az ingadozást.
|
KÕ AZ ÚTON |
|
|
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
Se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy Te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal Neked?
S, ha lelked Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.
|
Rónay György |
|
|
Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról.
Legbelül, négyszemközt, saját magáról.
Ott, ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehetr elkendőzni az igazságot. |
X |
|
|
"Ha szeretnéd megélni önmagadat, ha szeretnéd megismerni a titkokat, ha szeretnéd
megteremteni a vágyaidat, egyszerűen éld meg azt, ami benned van, éld meg azt, aki vagy.
Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél… Legyél ember, hogy több lehess, …legyél rossz,
hogy jó lehess, …legyél kevés, hogy sok lehess!" |
X |
X |
|
„Van, aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud: Ő együgyű, hagyjátok!
Van, aki nem tud, és tudja, hogy nem tud: Ő tudatlan, tanítsátok!
Van, aki nem tud, és azt hiszi, hogy tud: Őt kerüljétek!
Van, aki tud, de nem tudja, hogy tud: Ő alszik, ébresszétek fel!
Van, aki tud, és tudja, hogy tud: Ő bölcs, kövessétek!”
|
AZ IDŐ TÖRVÉNYEI |
Wass Albert |
|
"- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. - Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted? - Értem – hebegtem megrendülve. - Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha.
S ez az idő!
Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha. - A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”
(Wass Albert: Nagyapám tanítása)
|
x |
R.Bach |
|
"Tanulni annyi, mint rájönni, mi az, amit már tudsz. Cselekedni annyi, mint megmutatni, hogy tudod. Tanítni annyi, mint másokkal tudatni, hogy ők is éppúgy tudják, mint te magad" (R. Bach |
Mi a halál |
x |
|
Gondolatok a halálról "Az ősnépek nem féltek a haláltól, mert tudták, hogy az élet örök. A mai ember elfelejtette, hogy halhatalan, s e kóros amnéziájában életfélelmét halálfélelemként érzékeli. Pedig e tragikus tévedésének ellentmond korunk kísérleti fizikája is. Iskoláiban tanítják az anyag és energia megmaradásának elvét. Enkefalográffal mérik a gondolatrezgéseket, s a rezgés szintén energia, amely soha nem vész el, csak átváltozik. A fizika szerint halál nincs. az élet örök, akkor is ha e kezdet és vég nélkül való folyamatban formákat, jelmezeket cserél. Keleten az álmot kishalálnak, a testi halált hosszú éjszakának nevezik, amely után új hajnalra ébred a lélek lényének szárnyas napja." (Szepes Mária)
|
Idézetek és zene |
x |
|
http://www.videoplayer.hu/videos/play/95876
|
Füveskönyv: A Csodáról |
Márai Sándor |
|
Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos. A csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani. De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan és csodálatos igazi valójában mindaz, amit mindennapinak és természetesnek érzel: már a létezés ténye milyen csodaszerű! Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz! Mindezt „természetes”-nek érzed? Akkor vaksi vagy és botfülű. Már a valóság is csoda, felfoghatatlan, s minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti is! Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult valóságnál értelmetlenebb a csoda? A világlélek a csoda, mely mindenben megnyilatkozik. Ezért vagyok hívő: mert a világ lelke bennem is, hétköznapjaimban, szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik.
|
Gnózis- Dascalos, a ciprusi mágus ezoterikus üzenete |
Dascalos |
|
Általános bűntudat uralkodik bennünk, emberekben, hiszen valami teljesen másnak mutat*kozunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Ez azért van, mert felismertük: nem kizárólag anyagi formában létezünk. Valamennyi, csupán testinek tűnő életjelenség más értelemben, emelkedettebb szellemi dimenzióban is létezik. Az Ember lényege örök és halhatatlan, mert az Isteni Szellem lakozik benne. Korunkra jellemző azonban, hogy hajlamosak vagyunk az anyagi dolgokat bálványozni. Az emberiség egyre kevésbé használja a lelki intelligenciát, ezt a Szent „Szuperszubsztanciát”.
|
MAG |
OSHO |
|
"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
|
20.Élet |
TERÉZ ANYA |
|
Légy független, gondolkodó létező. Ne csak nézz, láss is. Ne higgy el mindent, amit mondanak, inkább járj utána. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ne légy haragvó, bosszúálló, bocsáss meg mindenkinek, és kérj bocsánatot, ha hibát követtél el. Kutasd és találd meg Boldogságod ebben az életben. Légy önzetlen. Tiszteld az ősi tudást, a bölcseket, találd meg saját gyökereidet, mert csak így élhetsz teljes életet. Ne fordíts hátat senkinek. Élj tisztán és igazul. Lásd meg, találd meg az Egy-séget mindenben és mindenkiben. Teremts Rendet önmagadban, ezzel a környezetedben és így a Világban. Szeresd és tiszteld önmagadban, embertársaidban és minden létezőben a Halhatatlan Isteni Szellemiséget és Lelkiséget. Hintsd az Isteni Szeretetet, Te magad legyél a Fény, amely beragyogja az Életet. Az élet Élet-Éljed.
|
19.Hagyaték részlet |
Vass Albert |
|
Az Öregisten nem ismer időt. Őneki száz esztendő, vagy ezer mindössze egy pillanat. De mind addig nem lesz békesség többé, míg meg nem tisztul lelkében a magyar. Ameddig ez be nem következik, addig meg kell őriznünk a nagy titok tudását., mit őseink hoztak volt magukkal messzi földről, napkelet felől, Úr városából.
Csak az tudja ezt a hagyatékot megőrizni, aki lelkében, szívében, tettében és minden szándékában valóban magyar. A táltosok adják át egymásnak ezt a hagyatékot, amit még Krisztus Urunk magyar tanítványától maradt ránk. A szent tanítást amit immár mindenki elfeledett régen…
|
16.Érzés |
x |
|
Érzed, valami megváltozott benned,
Édesebb a fény, lágyabb az illat,
S a dallam a szívedig hatol.
Néha könnyezel és gyakrabban sírsz,
Keresel valamit, valakit.
Hitek, hívek, vallások, -születés, elmúlás…
Követnél, követnének,
Érzed egyedül vagy az arctalan közt.
A Nap és köztük Te állsz!
Nem értenek, furcsának vesznek.
Bolond hóbortjaid sajnálat,
Néha vitázó szégyen.
Magadra ismersz másokban,
Kik poros lélekkel róják az utat,
Tanulsz is, álmodsz is,
Ébren és álomban.
A Körök végtelen kerületén élsz,
S néha félsz,
Éget a zaj és szép a csend,
A dallam belülről felszakad,
Lelked ébredésén lágy rügy fakad.
S ha egyszer eljő az utazás vége,
Reájössz, édes Magyarnak lenni
A kínok közt is megérte.
…fent a kereszten…
Szentimrey Gábor 2005Tovább…
|
14. Mello |
x |
|
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. |
13.Antoine de Saint-Exupéry: Fohász |
x |
|
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
|
12, Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse |
x |
|
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ?Igen?! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. . Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban
|
11,Túrmezei Erzsébet: A harmadik |
x |
|
Túrmezei Erzsébet:
A HARMADIK
Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! - nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet. |
|