HOGYAN KÉSZÜL A MÉZ?

Mit ad a virág a méhnek?

A virágpor a növények hím szaporító sejtje. A mag és a termés azután alakul ki, amikor a virágpor rákerül a bibére, tömlőt fejleszt és megtörténik a kettős megtermékenyítés. A növényeknél is kialakulna a beltenyésztettség az ahhoz tartozó káros hatásokkal együtt, ha a saját virágpora venne részt a megtermékenyítésben, ezért különbözőféleképpen védekezik ellene, hogy ez ne alakulhasson ki. Az életerős utód létrehozásához egy másik fajtárs növény virágporára van szükségük. A méhek ebben a folyamatban a "postás" szerepét töltik be, amikor táplálék gyűtés közben egyik virág virágporát akaratlanul átviszik ugyanazon fajhoz tartozó másik növény virágjára, ahol hozzáragad annak bibéjére. Vajmi keveset érne az egész, ha a méhek nem lennének hűek azon a napon egy azon növényfajhoz. Egy méh reggeltől estig ugyanazon növényfaj virágait látogatja, amíg táplálékot talál rajta. Ettől függetlenül ugyanazon kaptár másik méhegyede egy másik növényfajt is látogathat.

A virágpor a méhcsalád számára az egyedüli fehérjeforrás. A méhegyedek ebből építik fel testfehérjéiket, ennek fogyasztása szükséges mirigyeik működtetéséhez.

A virágok szinte versenyeznek a méhek kegyeiért, színes sziromleveleikkel már messziről tetszelegnek, felhívják magukra a méhek figyelmét. A nektármirigyei illatos édes folyadékot, a nektárt termelik, melynek illata a szelek szárnyán messzire terjed. Az ember szaglása sokkal rosszabb, mint a méheké, de az akác vagy például a hársak virágzását már mi is messziről megérezzük, mert szinte méz-virág illatban fürödnek a fák. A méhek ezeket az illatos nektárcseppeket gyűjtik össze és készítenek belőle mézet.

A virágokon kívül más növényi részeken is kiválasztódhat édes folyadék, amit szintén összegyűjtenek a méhek, de ezek nem képeznek olyan jelentős mennyiséget, mint a virágokból összegyűjtött nektár.

Hazánktól északra és nyugatra található, nagy kiterjedésű, főleg fenyőerdős országokban a méhek nem a virágok nektárját gyűjtik, hanem a leveleken található édesharmatot, más néven mézharmatot. A növényeken található édesharmat arra utal, hogy azon a növényen ízeltlábú kártevők élősködnek. Leggyakrabban a levéltetvek és a kabócák felelősek az édesharmat termelésért. Ezek az élősködők a fiatal növényi részekből szívogatják a levelek által termelt cukros folyadékot. Ez a cukros folyadék -a méhek szerencséjére- nagyon kevés fehérjét tartalmaz. A növényi nedveket szívogató rovaroknak nagyon sok táplálékot kell felvenniük ahhoz, hogy a szervezetük felépítéséhez elegendő fehérjéhez jussanak. Ennek nagy része -amelyik szénhidrátban gazdag-, átalakítás nélkül kerül a külvilágra. A levelekre ragadó édesharmat kiváló táplálékot jelent egyes alacsonyabb rendű gombáknak és a méheknek is.

A rügyek pikkelylevelei között ragacsos növényi anyag, a rügybalzsam található, amit a méhek főleg az őszi időszakban előszeretettel gyűjtenek. A méhszurkot, más néven a propoliszt nem eszik meg a méhek, hanem a kaptár belsejét kenik be ezzel a fertőtlenítő anyaggal, valamint a kisebb rések betömésére is ezt használják.

Mit csinál a méh a begyűjtött nektárral?

A növények virágaiból összegyűjtött nektár még nagyobb részben vizet tartalmaz, abban a formában nem sokáig tudnák a méhek elraktározni, mert hamar megerjedne. A méz készítésének egyik legfontosabb részét az képezi, hogy a kaptárban található belső munkásméhek az idősebb társaik által összegyűjtött nektárból elpárologtatják a felesleges vizet. A híg nektárt felszívják a mézgyomrukba, elszállítják egy másik sejthez, melyben szétterítik. A levegővel nagy felületen érintkező nektár víztartalma a meleg kaptárban folyamatosan csökken. A páradús levegőt a méhek szárnyrezegtetésükkel keltett légárammal távolítják el a kaptárból.

A nektár és az érlelődő méz felszívása és mozgatása során a méhek garatmirigyéből olyan enzimek kerülnek bele, amelyek az összetett cukrokat egyszerű cukrokká bontják le. A nektár a besűrítéssel egy időben kémiai átalakuláson is keresztülmegy.

A méhek mézhólyagjában található "szelep" szűrő tevékenységet is végez. A nektárba került szilárd alakos elemeket, a virágporokat, az esetleges baktérium és gomba spórákat is képes eltávolítani. Ezeken túl a méhek számára káros anyagok a nektárból a méhek kiválasztó szervébe kerülnek. Természetesen maga az érlelés energia igényes folyamat, a hozzá szükséges energiát a méhek a nektár elfogyasztásából nyerik.

Attól az időtől kezdve tekintjük igazi méznek ezt a kaptárterméket, amikor a víztartalma 18% körüli értéket eléri és a méhek a levegőtől elzárva viaszfedéllel zárják le a mézes sejteket. Ebben a formában a méz hosszú időn keresztül minőségromlás nélkül eltartható, tartalék táplálékot jelent a méhcsalád számára az ínséges időkre. A méhek gyűjtő tevékenységének az a célja, hogy a méhcsalád tartalék élelmet raktározzon el azokra az időkre, amikor a méhek nem tudnak élelmet begyűjteni. A méhek sohasem tudják azt, hogy mennyi élelmet kell elraktározniuk ahhoz, hogy kitartson a legközelebbi hordásig, ezért ha tehetik szakadatlan dolgoznak, kedvező körülmények között jóval többet is képesek begyűjteni.