MÉZ : A MÉZ EREDETE SZÁRMAZÁSA |
A MÉZ EREDETE SZÁRMAZÁSA
A mézről szóló szabvány így írja le a méz fogalmát:
"A méz a mézelő méhek (Apis mellifica L.) által főleg növények nektárjából vagy levelein, hajtásain található édes nedvekből gyűjtött, saját mirigyváladékukkal vegyítve átalakított és lépekbe ömlesztve mézzé érlelt termék. Botanikai eredetét tekintve lehet virág- vagy édesharmatméz (mézharmatméz)."
A méz eredete, származása
A fizikai és kémiai jellemzők mellett nem hanyagolható el a méz eredet szerinti meghatározása. A méz származását kétféle szempont alapján lehet meghatározni.
ˇ Földrajzi (geográfiai) származás szerint.
ˇ Növényi (botanikai) eredet szerint.
A földrajzi származás szerinti megkülönböztetésnek azért van jelentősége, mert a hasonló botanikai eredetű (fajtajellegű) mézek a különböző időjárási, éghajlati (klimatikus) körülmények, a növényfajok eltérő tulajdonságú egyedei, a talajviszonyok, a területen honos kísérő növényzet és a méhészkedés egyéb (ide nem tartozó) körülményei miatt gyakran eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek (pl. szín, íz, aroma, konzisztencia stb.).
Így pl. a kínai vagy a román származású akácméz érzékszervi tulajdonságai eltérnek a a magyar akácméz tulajdonságaitól, vagy a hazai termésű hársméz a kelet-európai hársméztől, valamint a szlovákiai vagy osztrák erdei mézek különböznek a Magyarországon termelt erdei- vagy édesharmat méztől. Alaposabb vizsgálattal ki lehet mutatni azt is, hogy még a hazánk különböző területein gyűjtött akác- vagy gyümölcsméz sem azonos sok szempontból. Más pl. a színe, íze, aromája a nógrádi, a vasi, a somogyi vagy az alföldi akácméznek. A földrajzi eredetet a származási ország nevének feltüntetésével jelzik a forgalomba hozott mézeken.
A méz érzékszervi tulajdonságait és fajtajellegét elsősorban a méhek által látogatott virágok, növények nektárjának tulajdonságai, összetétele, azaz a méz növényi eredete határozza meg. A túlnyomó részben azonos növényi eredetű nektárból készült és megfelelő módon külön kipörgetett és kezelt mézeket fajtamézeknek nevezik. A fajtamézekre vonatkozó megkülönböztető jelzés csak abban az esetben használható, ha a méz az illető országban a fajtajelleg meghatározására előírt vizsgálati módszerrel bevizsgálva a szabvány szerinti követelményeknek megfelel.
Az érzékszervi tulajdonságok mellett a fajtamézek azonosítása a virágpor-összetétel vizsgálata a döntő. A méz virágpor tartalmának, összetételének meghatározására szolgáló vizsgálati módszer a mikroszkópos vizsgálat: a pollenanalízis.
A mézben jelenlévő virágportartalom a méhek által látogatott virágokról származik. A méhek a gyűjtő tevékenységük során óhatatlanul érintkezésbe kerülnek a meglátogatott növény virágporával. Ezek a szemcsék, melyek a virágpor és nektárgyűjtés alatt a méhek szőrzetére tapadnak, esetenként a növény nektárjába is szóródnak. A méhek testéről a kaptárban a lépekbe ürített nektárba kerülnek természetes adalékként. Az érlelési folyamat során a virágpor tartalom koncentrálódik, és benne marad a mézben. A mézben lévő pollentartalom minősége és mennyiségi aránya a méhek által látogatott virágok fajáról és ezáltal a méz fajtájáról ad tájékoztatást a hozzáértő számára. Egy mézminta mikroszkópos kenetében látható virágpor-tartalom pontosabban és biztonságosabban jellemzi a méhek gyűjtő tevékenységét és a meglátogatott virágokat, mint a méhész legpontosabb megfigyelése.
A mikroszkópos vizsgálat igen komoly felkészültséget, gyakorlatot, növénytani (botanikai) ismereteket és a mikroszkópiában való jártasságot igényel.
A pollenanalízis azon alapszik, hogy a különböző növények virágporszemcséi nagyság, forma, szín és egyéb morfológiai (alaktani) tulajdonságok szerint megkülönböztethetők és meghatározhatók.
|