A magyarságot a legtöbben a török vagy a sumér vagy a finnugor vonalon keresik. Mindegyiknek megvan a maga igazsága és tévedése. A palóc Arvisurákat találtam szellemileg a legfejlettebbnek, mely mindhárom vonalat igazolja. Ugyanis Kr.e. 11 600-ban a bolygót ért nagy kataklizma után kialakult a turáni népek világa (mely egy TUR nevű hegyi vonulatból veszi nevét) az Alpoktól a Kaukázusig, sőt tovább a Himalájáig (elemzi Csobánczi Elemér nagysikerű művében), kik a jég visszahúzódása nyomán telepedtek egyre lejjebb és lejjebb a völgyekbe. (Ez még nem a Noé-féle özönvíz, az szerintem ennél később volt sokkal.) A turáni népek így konkrétan még nem magyarok, csak egy egységes rendszer mutatkozik köztük. A turáni népeket a szkíta fajjal hozom rokonságba, hiszen a turáni csak egy jelző (aki túlélte a kataklizmát), a szkíta pedig egy nép, amely bizonyára meglehetősen régi.


A magyarságot keresik Ázsiában, a csendes-óceáni Mú-n, Sumérföldön, Egyiptomban, a maják között és mindenfelé. De kimondva nem láttam még (ám nem hiszem, hogy ezt más ne írta volna le korábban), így bátorkodom előállni vele: a magyarság mindenkor egy beavatott közösség volt, papi kaszt, akik sokféle népben fellelhetőek mint vezetőréteg. Ez a sokféle nép elsősorban a Kárpátoktól a mai Etiópiáig terjedő sávban keresendő, ahogyan ezt a Széchényi könyvtárőr Horvát István (1825.) is jól-rosszul már felvázolta. Ebben az övben a Kaukázusi Magyarországnak jelentős, központi szerepe volt minden évezredben. A keleti kolostori iratok (ld. Varga László: Három Próféta Könyve 1999.) szerint Noé mindhárom fia szkíta nemzetség ős, vagyis akkor Noé sem lehet más, és így az Ararát hegye meg a Kaukázusi Magyarország közt nemcsak földrajzi közelséget gyanítok.
A másik, tévedésre okot adó tény, hogy Szent István óta, azaz 1000 éve a magyarság népet alkot a Kárpátokban, de ettől még nem oszlott fel a magyar mint beavatott közösség. Vajon mire alapult Hunyadi Mátyásig a magyar királyság, ha épp nem rájuk? A király beavatott fejedelemként e rendszer feje volt, s nem olyan világi király, mint ma Európa több hasonló intézményi feje.


A magyarság szakrális égi tant képviselőt jelent ma is. Mivel ezek a személyek fizikai értelemben háttérbe, magasabb rétegekbe, fényszerűbb dimenziókba vonultak ki, így úgy tűnhetett, hogy a magyarok istene - az elmúlt 500 évben - elhagyta a népét, ám ez bárgyúság.


A magyar múlt feltárása elsősorban úgy lehetséges, ha a magyarok mindenkori, ma is létező szellemi vezető testülete engedélyével, támogatásával és bátorításával történik. Ki ne hallott volna Saint Germain-ről (Szent Zsermenről), aki II. Rákóczy Ferenc fiaként emberi testben is élt, él és ma is aktívan a magyarokért dolgozik, de ilyen a 24 égi bíró közül is szinte mindenki. Ha kiderülne, hogy kik ezek az égi nagyok, meglepődnénk a világtörténelem összefüggései felett. De ennek feltárása még csak most veheti kezdetét. (Ha nem így lett volna, képletesen tán nem az ő kastélyában, Trianonban szegezik fel a magyarságot a beavatott Krisztus keresztjére. A másik francia kastély, St. Germain lett a Rákóczi fiú álneve, mert már akkor is életre-halálra kereste a bécsi titkos rendőrség. A két kastélyt a francia király ajándékozta édesapjának. A francia-magyar kapcsolatok a templomosok kapcsán egyszer talán majd feltárásra kerülnek).

A mai magyar történelemre három réteget látok rárakódva. A legfiatalabb a Habsburg réteg, mivel a Habsburg klán nem idősebb 800 évnél, így ez a réteg sem régebbi. Amikor azt mondják, sógorok, azt felejtik el, hogy az ott élt nyugati avarok valóban a testvérünk volt, csak őket a IX. században nagyjából teljesen kiirtották, s kincseiket nyugatra hurcolták (avar kincsek elrablása). A második a szkíták elárjásítása, amire a jólelkű, de nagyon nehéz sorsú Kőrösi Csoma Sándor másfél évszázaddal ezelőtti kutatásai fényt derítenek. Feltehetőleg Kőrösi sem természetes halállal halt meg. A harmadik pedig a minden történelmet befertőző zsidó történelemszemlélet, amelyet Gaston Maspero (zsidó történetíró!) vagy akár Várkonyi Nándor segítségével kibontva láthatunk, hogy egy szerencsétlen földönfutó nép nagy álma alapján született meg és mindmáig tartotta magát. (Megjegyzés: a zsidó mint fogalom vagy mint nép értelmezése fontos kell legyen, hogy a helyén kezeljük a fenti mondatot. Varga László szerint a Szem-nemzettség szkíta volt, Osho szerint a zsidó szó jelző és nem népnév, azt jelenti: „kapzsi”. A történelmi iratokban azt látom, hogy zsidó az a nép, amelyik Kr.e. 2000 előtt nem létezett, és a mai Kis-Ázsiában találjuk földönfutó, írástudatlan, alapvetően bandaháborúkban torzsalkodó társaságként. Ez viszont nem igaz a Sém ivadékok után kialakult összes népekre. De a zsidóknak is megvan a maguk baja, foglalkozzunk mi is a sajátunkkal.)

Alapvetően nem kell népeket keresni a rétegfertőzés mögött, csak a hamisságokat kell meglátni, a szívünkben megérezni. Az igazság úgyis csak egy érzet, nem tudat. A magyar nem mondja, hogy ’igazságtudat’, csak azt, ’igazságérzet’. A történészeknek sem szabad a szívüket a kutatáson kívül hagyni, mert megvezethetik őket a hamisított tények (kreált oklevelek, elásott réginek tűnt leletek, népbolondító mesék és szentiratok). Magát a Vas megyei Móricz Jánost, aki a dél-amerikai magyar helységnevek alapján Ekvádorban rájött egy igazabb szkítákat igazoló amerikai történelemre, három náció fenyegette meg egyből, majd mivel nem állt kötélnek, holtan találták meg a zuhanyzójában egy hotelben. E ’70-es évekbeli történés kapcsán látható, hogy a magyar történelmi igazság nem egy vagy két náció érdekeit sérti, hanem több ma regnálót. Móricz magánleveleiben találhatóak erre vonatkozó nevesítések és bizonyságok. Miért hazudna az, aki az életéért küzd?


A rétegek lefejtése után érthetővé válhat, miért írja a Biblia (mely írás tudománnyal bíró népek könyvei után lett lebutítva), hogy Nimród előtt egy nyelv volt a földön. Miért találunk rovást a most feltáruló boszniai piramisban, és miért mondja a Dalai Láma meg az előző pápa is, hogy a magyaroknak jelentős szerepe lesz ismét a Földön…