Hajdú-Bihar megye középkori templomainak keletelési problémái

 

I. A kérdés megfogalmazása

Közismert, hogy a középkori templomoknak irányítottsága van. Ha egy templom három fő részét tekintjük: szentély, templomhajó, torony, akkor a szentély keleten, a templomhajó középen, és a torony (gyakorta a bejárat is) nyugaton van általában. Így a régi templomoknak (nagyjából) keleti iránya van. A hívek kelet felé imádkoznak. A pap kelet felé fordulva mutatta be a misét (1966-ig).

Ezt a keletre irányultságot (orientációt) a hazai legrégibb keresztény templomok már a 11-14-ik századtól kezdve mutatják. Valamely csillagászati módszert alkalmazhattak az irány kitűzésénél, de nem az iránytűt, hiszen az csak a 15. század közepén tűnik fel hazánkban. Mégis már a legelső templomainkat nagyjából keletre irányozták.

A templom irányának a sorsa már kezdetben eldőlt! Ezt már az adott templom első kitűzésekor keleti irányba tették, ennek megfelelően ásták ki az alapárkot, és alapozták le az épületet, ebbe az irányba épült meg a templom, és az később is így maradt. A korai keresztény templomaink később szűknek bizonyultak, ezért bővítették szélességében, vagy hosszában, de ezt valamelyik falának megtartásával végezték, így az iránya nem változott. A 16-17 századi török pusztítások romba dönthették a templomot, de amikor visszafoglalták az adott területet: a romos falakra újjáépült a templom. A 18. századi barokk templomok nagy részén ma is látszik a középkori eredet, vagy a vakolat alatt lapul. Esetleg 180 fokkal (fordítva) építették újjá, néha 90 fokos irányban (merőlegesen) bővíthették, de az eredeti irányuk ma is felismerhető. Így azt mondhatjuk: "kőbe fagyva"maradtak meg irányaik, ezek a templomok maradandóan őrzik középkori elődeink bizonyos csillagászati szándékát és alapismereteit.

Ezek a templomok tehát őrzik középkori irányukat, és bármilyen bővítés, felújítás, restaurálás történt is: az eredeti irányuk nem változott többé. Ha a legelső templomépítők "rosszul"tűzték is ki az irányt, azon többé változtatni nem lehetett, egyetlen fokkal sem lehetett elforgatni az épületet, hiszen ez iszonyú nagy munkát és költséget jelentett volna. És ráadásul teljesen felesleges cselekedet lett volna.

Egy kivétel van a középkori templomaink között, amelynél mégis megtették ezt, és ez a kalocsai székesegyház! Erre Keszthelyi Sándor pécsi amatőr csillagász, templomkutató barátom és kedves felesége, Keszthelyiné Sragner Márta hívta fel a figyelmet, s ezt az eredményt az interneten is publikálták.
Tehát a kérdés: pontosan keleti irányba néznek-e a templomok, és ha nem keletre, akkor merre, és mi az eltérés oka? Keszthelyi Sándor elhatározta feleségével együtt, hogy valamennyi hazai, középkori (az iránytű 1450-es alkalmazása előtti), keresztény templomot azonos módszerrel, azonos műszerrel megméri az irányát.

II. A probléma története

A kérdésre a külföld figyelmét Alberdink Thijm hívta fel 1858-ben. Utána Krauss, Dehio és Werner elemezte a problémát. Amikor 1902-ben az Astronomische Gesselschaft Göttingenben rendezte közgyűlését, az oda összegyűlt csillagászok előtt Charlier a lundi csillagvizsgáló igazgatója tartott előadást addigi méréseiről. Sőt helyi illusztációként Göttingen régi templomainak irányát is meghatározta és elemezte. Ezt a nemzetközi csillagászati társaság közölte kiadványában. Charlier szerint a középkor templomainak kitűzése a védőszent napján történt az aznapi napkelte irányába. A Julián-naptár szerint beirányított tengelyű templom attól kezdve minden évben egyszer (a védőszent napján) erre a napkeltére mutatott. A naptár apró pontatlansága miatt 128 évente 1 nappal ez eltolódott. Ha megmérjük a templom mai irányát, kiszámíthatjuk hány évvel korábban tűzték ki helyzetét.

Lakits Ferenc írta meg a külföldi véleményeket és a saját gondolatait tartalmazó cikkét, ami 1903-ban megjelent. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a módszerrel képes lenne az ismert építési évszámmal rendelkező templomoknál a középkori védőszent nevét meghatározni. Éppen így egy ismert védőszentű templom kitűzésének évszámát is megállapítani. Természetesen csak akkor, ha a középkori templomokat úgy tűzték ki, és úgy építették fel, hogy a templom védőszentje napjának napkeltéjére mutasson. Ezt Lakits nem bizonyította be, csak úgy vélte sokkal nehezebb feladat lett volna a templomot precízen a kelet-nyugati irányba felépíteni. Viszont ha az alapkövet a védőszent napján ünnepélyesen tették le, könnyen lehetett -pl. egy zsinór kifeszítésével- a napkelte felé kitűzni az irányát.

A kérdést Lakits csak feltette, de nem válaszolta meg. Az utána jövő építészettörténészek azt hitték a probléma már megoldódott, és Lakits módszerét csak használniuk kell. A műemlékvédelmi szakemberek hasznosnak ítélték ezt, hiszen a hazai történelem viszontagságai miatt Magyarország középkori templom(rom)jai közül nagyon kevésnek ismerjük az építési évét. Jóval többnek ismerjük biztosan a középkori védőszentjét. Valamennyi megmaradt emléknek ismerjük az irányát- vagy ha nem, akkor ma megmérhetjük. Ebből visszaszámítható az építési év vagy a védőszent. Sajnálatos módon a dolog nem ilyen törvényszerű. Ezért némely műemlékes vagy téves következtetésre jutott, vagy csalódni kellett a "Lakits-módszer" precíz kormeghatározásában.

Lakits 1903-as ötlete óta néhányan tettek csak kísérletet arra, hogy méréseket végezzenek hazai templomokon. Halaváts Gyula 1912-ben 8 mérést közölt. Erdei Ferenc és Kovács Béla 1964-ben 24 mérést publikált. A kérdést legkomolyabban Guzsik Tamás építészettörténész kutatta: az 1975-1980 között megjelent több cikkében 231 hazai templom irányát adta közre.

A kérdés tehát külföldön 1858-ben, nálunk 1903-ben vetődött fel. A téma ismertetése és eddigi története olvasható a Napfogyatkozás és honfoglalás kiadványban.

III. A templomok hossztengely-irányának helyszíni mérései

A méréseket 2002 tavaszán-nyarán végeztük. Míg én csak egy tájolóval és milliméterpapírral végeztem a méréseket, addig Keszthelyi Sándor pontosabb mérési módszert használt: egy deszkalapra 3 darab iránytűt rögzített ipari ragasztóval. Az adott templomnál, annak hosszanti falához illesztve a deszka élét, leolvassa 1 fokos értékre az iránytűk állásait, így 3 leolvasási értéket kapott. A hosszfal 3 részén mért így, összesen 9 leolvasást kapott. Ezek számtani közepét vette. S mivel az iránytű nem pontosan észak felé mutat (jelenleg pár fokot tér el kelet felé) ez még csak a mágneses irányt adja meg. Jó programok vannak az interneten: bármely földrajzi helyre és dátumra, ezek megadják a mágneses deklinációt, amivel a mérést korrigálhatjuk. Így kapjuk a valódi (földrajzi, csillagászati) irányt. Ez a templom hossztengelyének iránya ma és a középkor óta, amióta kitűzték és elkezdték az építését.

A templomok között lehet többféle:

1. Keletre irányozottak.

2. Nyári napfordulóra irányozottak

3. Valamely nap napkeltéjére irányzottak. Az átlagos irány megfelel a 8,8 fokos deklinációjú Nap napkeltéjének. Ennek két nap felel meg: április 5. és szeptember 6. Az áprilisi dátum talán a hazai építkezések megkezdésének átlagos napja. De mivel nagy a szóródás: lehetnek itt a védőszent napjának napkeltéjére beirányzottak is.

4. Az égi pólusra, a (a 11-15 században 5-8 fokkal ettől eltérő) Sarkcsillagra irányzottak, vagy valamely más csillagászati mérést kombinálóan jól-rosszul meghatározott égtájirány szerinti keletelést alkalmazók.

5. Nem csillagászati mérést alkalmazó, hanem csak úgy nagyjából kelet felé fordítottak.

Lehet ilyen is, olyan is, ezek keverednek össze. Valamennyi kategória ráadásul még pár fokos pontatlansággal terhelt. A kelő Nap nem rögtön, hanem az időjárástól illetve a tereptárgyaktól függően később vehető észre, ez jobbra húzza az irányzást. A kitűzéshez képest az alapozás és a falazás is kicsit eltérhetett, a hullámos, romos falon méréseink sem abszolút pontosak. Sajnos a hazai emlékanyag 1/3-nál tudjuk csak a középkori védőszent pontos nevét, így a későbbiekben ez is gondot fog okozni még.

*** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- *** --- ***

Konkrét mérési adatok

Elöljáróban pár -a laikusok számára ismeretlen- kifejezésről és számítási módszerről írok.
A csillagászatban is alkalmazott módon jellemezzük a horizonton mért szögeket (ahol észak=0 fok, kelet=90 fok, dél=180 fok, stb.), vagyis az azimutot.

Az alapképlet: sin w = sin d / cos f
(d: a Nap deklinációja fokban, w: a kelettől való eltérés a napkeltének szöge fokban, f: a templom földrajzi szélessége fokban)

A Julián naptár fokozatosan romlott el. 126 évente tért el 1 nappal a valóságtól (azaz a Föld Nap körüli keringésétől). Már a 11-12. században észrevették az akkor 5-6 napos eltérést, ez 1200 körül 7 nap lehetett, és csak 1582-re érte el a 10 nap eltérést, amikor Gergely pápa a naptár nagy ugrásával helyreigazította. Tehát a napok korrigálását sem szabad elfelejteni.

Essék pár szó a Magyarországon ismert védőszentekről is. I. vagy Szent László király az 1092-es szabolcsi zsinaton elrendelte, hogy mely ünnepnapokat kötelező megünnepelni. Később ebből az ünnepelendő szentekből állt össze a magyar templomok védőszentjeinek 80 %-a. Ez 33 db szent és ünnep (de itt a mozgó ünnepek, pl. húsvét, pünkösd eleve kiesik!).

 

 

Az oldalt összeállította: Balogh László

Felhasznált irodalom:
Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta mérései (Pécs)
Guzsik Tamás írásai

Hajdú-Bihar évszázadai (szerkesztette: Angyal László András) Debrecen, 2000.

 

A képek az internetről, a fent említett könyvből és saját archívumból való.

Köszönetet mondok a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Bizottságának, akik hozzájárultak e dolgozat megjelenéséhez.