Érzed, valami megváltozott benned,

Édesebb a fény, lágyabb az illat,

S a dallam a szívedig hatol.

Néha könnyezel és gyakrabban sírsz,

Keresel valamit, valakit.

Hitek, hívek, vallások, -születés, elmúlás…

Követnél, követnének,

 Érzed  egyedül vagy az arctalan közt.

A Nap és köztük Te állsz!

Nem értenek, furcsának vesznek.

Bolond hóbortjaid sajnálat,

Néha vitázó szégyen.

Magadra ismersz másokban,

Kik poros lélekkel róják az utat,

Tanulsz is, álmodsz is,

Ébren és álomban.

A Körök végtelen kerületén élsz,

S néha félsz,

Éget a zaj és szép a csend,

A dallam belülről felszakad,

Lelked ébredésén lágy rügy fakad.

S ha egyszer eljő az utazás vége,

Reájössz, édes Magyarnak lenni

A kínok közt is megérte.

…fent a kereszten…

Szentimrey Gábor 2005