A tárcellákban található minden emlékünk az adott reinkarnációból és az összes tanult személyiségprogram. Ezen emlékek térbeli hullámképek, melyek összehasonlítása az egybevágóságuk vizsgálatával történik az értelmezés során. A feltudati rendszer egyrészt a sûrû anyagi környezet zavaró, perturbáló, törlõ hatása (információs háttérzaj) miatt, másrészt a lélekcellák tükrei közé esetleg beszoruló kóbor fénykvantumok (zavaró saját hullámtere) miatt folyamatosan felejt, ezért állandó visszaírást, felfrissítést igényel (lásd: ismétlés a tudás anyja). Minél erõsebb, egészségesebb valakinek az aurája, a testét és a lelkét védõ energiamezeje, annál kevésbé felejt az illetõ. Ideális esetben a lélek háttérzajtól való teljes leárnyékolásával (isteni kegyelem eredményeként) mindenre vissza lehet emlékezni, az ilyen embereket nevezik elefántmemóriájúnak.
A hét rétegû aurát szintén a lélek generálja maga köré és a kivetített struktúrát az egyén karmája (a szellemének aktuális információtartalma) és a személyiségprogramjai befolyásolják, torzíthatják. Ugyanígy a test is visszahat a lélekre és befolyásolja annak mûködését. Az aura olyan rugalmas védõburok, mely a külsõ behatásokat ellenfázisú rezgéssel igyekszik semlegesíteni, kiegyenlíteni. Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (fõként nem elektromágneses) energiamezõkbõl, hullámtérbõl áll, melynek igen bonyolult belsõ felépítése van. Alakja (bizonyos határok között) folyamatosan változik, a pillanatnyi impulzusnyomatéknak megfelelõen. A közegellenállás és a különféle sugárzások torzítják, befolyásolják az aura alakját, gyengíthetik az energiaszintjét.
A felsõlélekre nem hatnak a perturbáló hatások, mert más típusú a tárolórendszere, de ennek szerkezetérõl gyakorlatilag semmit sem tudunk még. A szentély korlátlanul megõrzi a folyamatosan eltárolódó információkat, bár a tapasztalatok szerint ugyanazt az információt nem tanácsos sokszor kiolvasni belõle, mert az engramok ennek hatására eltorzul(hat)nak, az emlékek (nem tudni milyen okból) elmosódnak. A felsõlélek központjában található az az intelligens fénykvantum (ciklikus forrásrendszer), mely az egész rendszert generálja, kelti belülrõl egy meghatározott fraktális algoritmus szerint.
Az állatoknak egyedi, a növényeknek csoportlelke van. Ezek 0.5 - 1 mikron nagyságú, szürkés színû, egyszerûbb (fajspecifikus) szoftverrel ellátott részecskék, mûködésük hasonló az emberi lélekéhez. Az ember nem születhet újjá állati vagy növényi testben (sem akármilyen földönkívüliként), és azok sem válhatnak emberré. Ennek oka a felületi kapcsolóelemek struktúrájában rejlik. Az emberi lélek, a speciális interfészei miatt kimondottan az emberi (szinzu) fajba tartozó testekhez képes csak kapcsolódni, reinkarnálódni. Ezen interfészekbõl az emberi lélek 12-vel rendelkezik, amibõl 8-at használ a fizikai testéhez való kapcsolódásra. Az interfészekben történik az idegi impulzusok idõhullámokká alakítása és vissza, nem tudni hogyan.
Az isteni vagy nagy lélek 4 mikron átmérõjû, valószínûleg 512 interfésszel rendelkezõ struktúra. Bármely testet képes magára ölteni az univerzumban. A Teremtõ osztódása során jön létre, ezért magjában nem fény, hanem térkvantum forrásrendszer oszcillál. Sokkal nagyobb kapacitácú, képességû és lehetõségû az emberi léleknél. A feltudati részében ennek megfelelõen nagyságrendekkel több (és talán másféle geometriájú) lélekcella található. Õk az angyalok, akik az isteni hierarchiában, a teremtést fenntartó rendszerben dolgoznak. Általuk (és minden lélek által) teszi magát a Teremtõ manipulatívabbá az osztott adatfeldolgozás segítségével. "Az Isten a lelkek összessége". Az ún. nullás másolatú lélek (kerub) információját tekintve egy a Teremtõvel és folyamatos (fluidszálas) kapcsolatban áll vele (akárcsak minden más lélek). Így képes az egy szoftver egyszerre több helyen (hardverben) jelen lenni és tevékenykedni.
A koncentráció a fókusz összerendezése és beszûkítése, ill. rögzítése a célhalmazra. Ilyenkor a tárcellák lemerevedhetnek a nagy fokú figyelemtõl. A sokk hasonló rendszerbénulást válthat ki, feloldása a figyelem megzavarásával, a fókusz intenzív ingerrel történõ kimozdításával oldható meg.
Az elme csapongásának oka a spontán feltudati tevékenység, a gondolatprogramok szakadatlan futtatása (az ingerületszükséglet). A tárcellák folyamatosan mozognak, a fókusz, mint valami színes amõba sodródik, ugrál a cellarendszerben a huzalozási rendszer mentén, figyelve az információkat (gondolatokat). A tudati fluktuáció, a fókusz szüntelen mozgása a környezet perturbáló hatásának eredménye. Ez teszi dinamikusan nyugtalanná az elmét, és egyben készteti a tevékenykedésre, a változásra, az új információk beszerzésére. Megfelelõ szintû koncentrációval és ciklikus programokkal többé kevésbé fegyelmezhetõ az elme, de a túlzott koncentrálás, görcsölés nem tesz jót a személyiségnek, mert beszûkíti és lemerevíti azt.
Az emlékezés mûködése hardver szinten valószínûleg a tárcellák programvezérelt elforgatásával, szoftver szinten a huzalozási rendszer (értelem) segítségével történhet. Ha valami nem akar az eszedbe jutni és hiába koncentrálsz, annak oka a tárcellák megmerevedése a koncentráció miatt. Így nem tudnak mûködni a visszakeresõ programjaid. A megoldás: figyelj máshová, másra egy darabig, hogy felszabaduljanak a cellák és szabadon mozogva bevezethessék a fókuszodba a keresett információt. Minél több helyre van behuzalozva a válasz, ill. minél frissebb keletû az emlék, annál hamarább fog az eszedbe jutni.
A személyiségprogramok többsége ugyanakkor nem tekinthetõ algoritmusnak, mivel a lélek mûködése nem (az általunk ismert) matematika nyelvén alapul. Ezért képes az emberi értelem kezelni az olyan tapasztalatokat is, melyek a transzlogikus rendszerek határain túlra mutatnak, tehát irracionálisak, megérthetetlenek, mint például az érzések, az ösztönök.
A gondolatok, melyek a tudatunkon átfutnak, lényegében olyan komplex idõhullám rétegek, idõhologramok, melyek az érzékelt tapasztalatokhoz fûzõdnek, kapcsolódnak az eltároláskor és kialakítják a huzalozási rendszert. A gondolatainkkal értelmezzük, kapcsoljuk logikus rendszerbe a világból gyûjtött észleleteinket, s ezeket használjuk az emlékeink felidézésére is. A gondolatok ezért olyanok, mint a könyvtárban a katalógus cédulák (számítógépben a fájl allokációs táblázat), és segítik a fókuszt a keresésben. Ezt az információ idézõ folyamatot hívjuk gondolkodásnak.
A lélekrõl azért is tudunk ilyen keveset mind a mai napig, mert a Teremtõ zárolta elõlünk az ide vonatkozó információk többségét, nehogy visszaélhessünk velük (lásd: kondicionálás, agymosás, zombi készítés és más bûnök elkövetése miatt). A lélek ellenes cselekedetek a legsúlyosabb bûncselekmény fajták közé tartoznak a teremtésben és ennek megfelelõen kerülnek elbírálásra az Isteni Törvényszék elõtt.