Élete a szent iratok szerint

Már a középkorban is elismerte néhány muzulmán tudós, hogy a Próféta életét illetően az iszlám nem minden ponton világos. A születési dátuma nem biztos, csak annyit lehet sejteni, hogy valamikor a 6. század utolsó harmadában történhetett. Ez annak tudható be, hogy róla először 150 évvel a halála után íródtak az első életrajzok, melyek ráadásul nagyrészt régi elbeszéléseken alapultak.

Mohamed a legenda szerint közvetlen leszármazottja volt Ábrahám prófétának, a három világvallás ősatyjának elsőszülött fián, Iszmáelen keresztül. Mohamed tehetős családba született, a kuraisi törzsbeli Abdallah és Amína fiaként, Mekka környékén a mai Szaúd-Arábiában). Főleg a karavánok ellátásából éltek. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Abu Talib nevelte fel.

Mohamed foglalkozása kereskedő volt. Huszonöt évesen feleségül vette munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Khadídzsát, attól kezdve rengeteget utazott. Nyolc gyermeke volt első feleségétől: négy fiú (mindannyian fiatalon hunytak el) és négy lány, köztük Fatima, a kedvence, akinek a férje, Ali később Mohamed utódja lett. Khadídzsa halála után tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el; a kedvencet Ajsának hívták, ő egyik legfontosabb szövetségesének, Abu Bakrnak a lánya volt.

Tizenöt év elteltével egyre gyakrabban tért vissza a Hira hegyre, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. Ezeket 114 szúrába, fejezetbe gyűjti, és Koránnak nevezi el. Ekkor már jelentős csoport alakul körülötte, melynek tagjai moslimunnak (aki átadja lelkét Allahnak), azaz muzulmánnak nevezik magukat. Összeütközésbe kerülnek a többistenhívő Mekka lakóival, így 622-ben Medinába menekülnek. Ettől számítják a muzulmán időszámítást. 630-ban Mohamed győztesen tér vissza Mekkába.

Lerombolta a régi jelképeket, és méltó helyre állította a Ka'aba (Kába) kövét, melyet állítólag Ábrahámtól kapott. Életrajzai kiváló tömegszónokként és kivételes képességekkel megáldott hadvezérként emlékeznek rá.

Muhammad ibn Iszhák (Mohamed életrajzírója) Mohamed látomásairól:

"Mohamed egy hónapot töltött Hírában. és ételt adott a hozzá jövõ szegényeknek. Amikor letelt a hónap, mielõtt házába ment volna, körüljárta hétszer vagy ahányszor isten akarta, a Kábát, és csak azután indult a házába. Amikor eljött küldetésének éve, a ramadán havában szokás szerint elment családjával Hírába. Azon az éjjelen, amikor Isten, szolgái iránti könyörületbõl megtisztelte õt üzenetével, Gábriel elhozta neki Isten parancsát:
'Aludtam -meséli maga Mohamed-, mikor Gábriel egy jelekkel teleírt selyemkendõt hozott, és mondá: 'Olvasd' S én szólék: Nem tudok olvasni. Ekkor rám szorítá a kendõt, hogy azt gondoltam, meg kell halnom, majd elengedett és ismét szóla: 'Olvasd!' Mikor ismét azt mondám, nem tudok olvasni, ismét befedett a kendõvel, hogy csaknem elszállt belõlem a lélek, és azután ismét elengedett és megismételte a parancsát. Most félelmemben, hogy ismét úgy cselekszik velem, mint korábban, azt kérdeztem, mit kell olvasnom, és ekkor így szóla: 'Olvass uradnak nevében, ki vérrögbõl teremté az embert, olvasd, hogy urad a legkegyelmesebb, õ az, ki tollal megtanítá az embernek, mit az nem tudott.' Olvastam hát, és Gábriel magamra hagyott. Erre felébredtem, és úgy éreztem, mintha szívembe írták volna ezeket a szavakat.
Kiléptem a barlangból és a hegy közepén álltam, égi hangot hallottam ekkor, nekem kiáltott. 'Mohamed! Isten küldötte vagy, én vagyok Gábriel.' Megálltam, néztem felé és nem mozdultam sem elõre, sem hátra. Majd elfordultam tõle, de bármerre is vetettem pillantásomat, mindig magam elõtt láttam. Álltam, anélkül, hogy lépést tettem volna elõre vagy hátra, miközben Hádidzsa [Mohamed felesége] embereket küldött keresésemre. A mekkai magaslatig mentek, majd visszatértek. Én azonban álltam, míg az angyal eltávozott, azután hazatértem családomhoz."

1. Hitvallás (saháda):
Egyedüli Isten Allah és Mohamed az õ prófétája. (Lá iláha ill Allah, Muhammad raszúl Allah.)
A monoteista hitvallás alapját jelenti, melyet a Korán így fogalmaz meg:
        " Allah -rajta kívül nincs más isten- az élõ, a magában létezõ. Nem vesz erõt rajta a szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. ... Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megõrzésük nem görnyeszti meg õt. Õ a magasztos és a hatalmas." (2. szúra, 255)
A müezzin hívó szavára hangzik fel.

2. Imádkozás (szalát):
Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott sorából áll. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtanak végre, s közben rövid Korán-idézeteket mondanak.
Naponta ötször, meghatározott idõpontban végzik, s a müezzin a minaretrõl kiabálva hívja a híveket imára. Ima elõtt megmossák a kezüket, a lábfejüket és az arcukat.
A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság elõtt imádkozni, a nõk általában otthon teszik.
Péntek délben minden felnõtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos bejelentések is itt és ekkor hangzanak el.
Az ima tartalmazhat egyéni kívánságokat is.

3. Böjt (szaum):
Ramadan hónapban tartják. Ekkor napkeltétõl napnyugtáig tartózkodnak az evéstõl, az ivástól, a dohányzástól és a nemi érintkezéstõl. A hitbuzgók ebben a hónapban a szokásosnál többet imádkoznak, felolvasnak a Koránból és elmélkedenek a vallási kérdéseken. A kevésbé agilisak nappal inkább alszanak, ugyanis az éjszaka a vidám, önfeledt szórakozásé.
Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb idõpontra. A gyermekes, várandós vagy szoptató anyák, a szolgálattevõ katonák és az idült betegek mentesülnek a böjt alól.
A böjt edzi a muszlimokat, erõsíti a vallási öntudatukat és a muszlimok közötti köteléket.

4. A szegényadó (zakát):
Az iszlám negyedik oszlopa.
Eredetileg a szûkölködõk ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket némileg enyhíteni.
A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét adták, s eredetileg nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnõtt tagja fizetett, de ma már a legtöbb arab államban megszüntették. Manapság a zakattal egyenértékû jótékony adományt illik tenni.

5. Zarándoklat (háddzs):
A muzulmán év 12. hónapjában tett mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor emlékeit, szokásait is õrzi.

• Egyes nézetek szerint Ádám fektette le a Kába alapjait, Ábrahám pedig felújította. Eredetileg a politeisztikus szertartások színhelye volt, de 632-ben Mohamed megtisztította a szentélyt a bálványoktól, s egyedül Allah tiszteletét engedélyezte.
• Mekkába, a kocka alakú Kába-kõhöz való zarándoklat
• a muzulmán év 12. hónapjában, Dzul-Hiddzsakor
• Minden olyan muzulmánnak életében legalább egyszer részt kell vennie a zarándoklaton, aki fizikailag (egészségileg) és anyagilag képes rá. (Évente több mint 2 millió hívõ zarándokol a világ minden tájáról Mekkába.)
• A zarándoklók két lepedõnyi, varratlan fehér vászonba burkolózva végzik a szertartást, ezzel fejezik ki Isten eltti egyenlõségüket. (A nõk hétköznapi ruhában, de fátyolban jelennek meg.)

• A zarándoklat a Mekkába érkezés elsõ napján veszi kezdetét:
• 1. Elõször hétszer körbejárják a Kábát.
  2. Hétszer oda-vissza futnak a két kis domb, az al-Szafa és az al-Marva között. (Ma sétaút köti össze a két dombot.) Annak a bibliai eseménynek az emlékét elevenítik fel, amikor Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy hagyja el feleségét, Hágárt, és kisfiúkat, Izmaelt. Hágár ekkor ugyanis kétségbeesetten szaladgált a dombon, hogy vizet találjon, és eközben rábukkant a Zemzen kútra.
  3. Ezt követõen a Minához vezetõ 5 mérföldes utat teszik meg.
  4. Ezután az Arafat síksághoz vezetõ 10 mérföldes gyalogút következik. Itt a hívek egy napot elmélkedéssel töltenek, illetve 49 kavicsot gyûjtenek.
  5. Másnap 5 mérföldet tesznek meg, így eljutnak Muzdalifába.
  6. Majd újból Minába mennek, ahol az összegyûjtött kavicsokat ahhoz a három oszlophoz dobják, melyek azt a helyet jelölik, ahol a Sátán megkísértette Izmaelt, és rá akarta venni, hogy tagadja meg atyjának az engedelmességet.
  7. Az utolsó állomás Mekka, aholaz Id al Adha ünnepségen áldozatot mutatnak be: kecskét tehenet vagy tevét áldoznak. Arra az eseményre emlékeznek, amikor Ábrahám isteni parancsra fel akarta áldozni fiát, Izsákot, de az utolsó pillanatban Isten Izsákot felcserélte egy báránnyal. (A muszlimok szerint nem Izsákot, hanem Izmaelt követelte az Úr áldozatként.)
  A zarándoklat végén még egyszer körbejárják a Kábát,  majd hazaindulnak.