2,Buddha
wikipédia lexikon 2006.07.07. 06:23
A történeti Buddha, családi nevén Sziddhártha Gautama (Lumbini, Kr.e. 544. - Kr.e. 464., Kúsingara) a buddhizmus vallásának alapítója.
Egyetlen gyermek volt, édesanyja halála után nagynénje nevelte. Felesége Jasódhara, egyetlen fia Ráhula.
A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624., 566. és 448. is.
Élete
Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése - a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek, a család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó vagy "buddha" lesz, amely azt jelenti: Felébredt! Apja inkább szerette volna, ha ő örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült amikor fia 16 éves korában megnősült. Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, askézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem az közép utat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelesére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.) Mígnem áprílis-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmóddal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát (állapot, nem hely). 49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha, csak kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra és hogyan érte el a megszabadulást. Ez csak az egyik módszer. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványul.
A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni. 80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint (By Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu - Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm) valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezett a halálhoz. Elhamvasztották majd ereklyéit 8 részre oszották. Ezen ereklyék egy jelentős része Sri Lankán "található". A job kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el - dagoba, stupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. Maga a fog egy aranyból készült hordozható dagoba/stupa-ban tartják bezárva. Nem nyitják fel, csak évente egyszer körbehordozzák a városban.) Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz megvilágosodott), a következő világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr.u. 4500 körül.
Tanítása
A szenvedés alapvető oka a nem-tudás, a rálátás hiánya.
Tanításának alappilére: a Négy nemes Igazság (cattari ariya saccani)
I. Dukkha ariya saccani - a szenvedés nemes igazsága - az élet szenvedésteli ("stresz"), ami az életvágytól függ, szenvedéssel teli mindaz, ami a Tanhâ-tól (létszomjtól) függ, maga a bhâva (létezés) szenvedés - a szenvedés gyökerei: káprázat/ámítás (moha), sóvárgás/vágyakozás (lobha), düh/ellenszenv/gyülölet (dosa). A szenvedések típusai: magából az életbôl adódóan (dhukkha dhukkha) az állandótlanságból (viparinâma dhukkhata), összetettségbôl (samkhâra dhukkhata)
II. Dukkha samudaya ariya sacca Tanhâ: a szenvedés oka a vágy és a sóvárgás, az érzetek igénylése a tudat által, a vágy és a sóvárgás az oka a szenvedésnek; kâma-újabb élményt megszerezni/tapasztalni, bhâva-megtartani, vibhâva megszabadulni/ elhagyni. Keletkezése: indriya - a 6 érzékszervi aparátus/képesség -> âyatana - kapcsolatbalépés az objektumokkal (12 szerv-tárgy-tudatosítás) -> amelyek lehetnek közömbös, örömteli, szenvedésteli = 18
III. Dukkha nirodho ariya sacca: a szenvedés megszüntetése a vágyaktól való megszabadulás segítségével történik;
IV. Dukkha nirodha gamini patipada ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo: a szenvedés megszüntetéséhez vezetõ Nemes Nyolcrétû ösvény - ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo):
A bölcsesség - prajnâ
1. Sammâ ditthi: (Négy Nemes Igazságnak) megfelelõ nézet, felismerés, ráismerés, észrevételezés, megpillantás, konstatálás; felismerni/meglátni a szenvedést (dukkha), annak okát/kiváltóját, megszüntethetõségét és megszüntetésének útját.
2. Sammâ samkappa: a megfelelõ (tudatos) szándék, döntés, elhatározás, törekvés, ami az elõzõ lépésre alapozódik, és így a nem-tudásban (avijjâ) gyökerezõ és a tudat alá süllyedt múltbeli ösztönzõerõkre (sankhâra) ellentétesen hat. Ekkor indul be az Úton való haladás.
Az erkölcsi normák - Sîlám
3. Sammâ vâcâ a megfelelõ beszéd/gondolatok irányítását (következetes, diszkurzív gondolkodást) és azok tökéletes kifejezését jelenti a célnak megfelel beszédben. Azonos a tudatos szellem (vinnânâ) uralmával, ellentétben a tudatalattival. Tartózkodás a hazugságoktól, rágalmazásoktól, pletykáktól, olyan beszédtõl amely ellenségeskedést, gyûlöletet, haragot vált ki; tartózkodni a durva, hiú, faragatlan, nyers, rosszakaratú, szidalmazó beszédtõl.
4. Sammâ kammanta: a megfelelõ cselekvés, ami a pszichofizikai szervezet (nâma-rúpâ) és az érzékszervek (salâyatana) uralását készíti elõ. Tartózkodás az öléstõl, pusztítástól, lopástól, csalástól, nemtelen kapcsolatoktól. 5. Sammâ jîvam: a megfelelõ életmód/életvitel, a környezetünkre és a kapcsolatainkra (phassa) ügyel. Tartózkodás olyan foglalkozásoktól, amelyek más lényeknek kárt vagy szenvedést okozhatnak: pl. bódítószerekkel, állatokkal, fegyverekkel, mérgekkel való kereskedés.
6. Sammâ vâyâma: a megfelelõ gyakorlás, tudatos törekvés, a felismerést követõ fáradozás a cél megvalósításán, ezért a nem uralt érzelmi ösztönzések (vedanâ) ellenében hat. A gonosz, üdvöt nem elmozdító gondolatok felszámolása, megakadályozása, és a már meglévõ hasznos és üdvöt hozó gondolatok ápolása, továbbfejlesztése és tökéletesítése.
Elmélkedés - sati:
7. Sammâ sati: a helyes megfigyelés, éberség, vizsgálódás jelenléte a vágyat (lobha) és a kötõdést (upâdâna) zárja ki.
8. Sammâ samâdhi: a helyes elmélyedés a létesülés (bhava) és az éjraszületés (jâti) módját meghatározó teremtõerõk tökéletes összpontosításának és egyesítésének az állapota, ahol ezek végül minden általuk okozott szenvedéssel együtt megszûnnek. A elmélyedés négy fokozata:
-
-
- a)a szenvedélyes vágyak és ártó gondolatok eltûnnek, de még fennmarad az öröm és a boldogság érzete, és létezik még némi szellemi tevékenység;
- b)megszûnik a szellem minden megkülönböztetõ tevékenysége, de az öröm és boldogság még meg van;
- c)eltûnik az öröm érzete, amely még aktív, viszont a boldogság még bizonyos mértékben jelen van. Viszont jelentkezik a kibontakozó közömbösség;
- d)eltûnik minden érzelem, csak a tökéletes közömbösség létezik.
A Tizénkéttagú Függő Keletkezés láncolata - Paticca-samuppada
1. AVIJJÂ, nem tudása: öröktôl, nemzedékeken keresztül létezô és teremtô erô - kulturális szokások, szemléletek. A látásmódra, világszemléletre vonatkozik, annak az igazságnak, hogy minden földi, evilági dolog nélkülözi az állandó Ént, azaz örökkévaló szubsztanciális lét nélkül való, mulandó és szenvedésteli. Ahol felmerül a nem-tudás ott jön a késztetés - akát a megismerés felé is. Gyökerei a: lobha, dosha, mokha
2. SANSKÂRA, a kamma-alkotó ösztönzô erôk; csíra, amelyek meghatározzák a sorsot az újra-megtestesüléskor. Hiedelmek, látomások, ösztönök, képességek, programozott reakciók, reflexek, készteések mindezeknek a kifejezésére. A génkészlet információi. A szülők tettei/vágyai.
A jelenlegi élet:
3. VIJÑÂNA, a tudat; a majdani Én-ség és külvilág tudata majdan kifejlôdik, ahogy a zigóta elkezd osztódni, az elsô dualitás; egy alakuló személyiség karmikus feltételektôl meghatározott szellemi magja, amely a fogamzáskor jut be az anyaölbe.
4. NÂMA-RÚPA, név-alak/forma; a konkrét test és alak, a személyiség (egyén) szellemi és testi alkotórészei, az anya testében létrejövô öt khandha (lásd lentebb) kapcsolata; a folyamatosan átalakuló egyéniség, a khandhák beindulása/mûködése.
5. SADÂYATANA, a hat érzékszerv, az érzéki észlelés és a gondolkodás szervei, amelyek az új lényben keletkeznek, amelyekkel kapcsolatba léphet a külvilággal.
6. SPARSA, az érintkezés; az érintkezés, érzékek és a gondolkodás érintkezése a külsô világgal; ez a születéskor kezdôdik meg.
7. VEDANÂ, az érzet; a kiváltott érzet, amelyet az érzékeknek a tárgyakkal való kapcsolata idéz elô, majd elraktározódik.
8. TANHÂ, a vágyakozás, az érzéki vágy, szomj, elsôsorban a nemi vágy, amelynek jelentkezésévei, indiai elképzelés szerint, a karma-létrehozás tulajdonképpen itt megkezdôdik. Az új érzetek iránti vágy.
9. UPÂDÂNA, az élet utáni vonzódás/kötôdés, vagyis az intenzív vágyakozás - szó szerint: birtokbavétel - az érzéki világ birtokbavétele, hasonlóan ahhoz, ahogy a tüzelôanyagot birtokba veszi a láng.
10. BHAVO, a létesülés, azaz a karma elôidézése, ami az új létezés elôfeltétele és az egyik létbôl a másikba való átmenetnek. Testetöltés beteljesülése, maga a biológiai létezés és tapasztalt folyamata. A hétköznapi élet/élés. A samskâra és a bhâva meglendíti a létezés kerekét, a szándékos tettek (kamma/karma) által hatunk a környezetünkre, szövôdik a háló.
A jövendô élet:
11. JÂTI, (új) születés.
12. JÂRÂ-MARANA, öregség, betegség, fájdalom, szenvedés, halál.
Az öt Khandha ("lét-csoport")
I. rúpa = az anyagi forma - ami tapasztalható: íz, hideg, színek, tulajdonságok, nehéz, repül. Nem feltétlenül külsö tulajdonságok. Minden ami a biológiai testet képviseli és ennek érzékelhetô mivolta. Nem tárgyak vannak, hanem alakzatok, látványok, hangzások,...; Magát fedezi fel az alakban, vagy az alakot fedezi fel magában; hogy mit gondolank/szólnak róla - mások életetik. Az anyagi ember összetevõi:
-
- a négy elem: Föld (szilárd), Víz (folyékony), Tûz (plazma, hõ), Levegõ (gáz);
- az öt érzékszerv: szem, fül, orr, nyelv, test;
- az anyag öt féle tapasztalhatósága: forma, hang, íz, szag, érzés;
- a két nem: nõ és férfi;
- a három életmegnyilvánulási forma: gondolkodás, életerõ, tér;
- a két mozgási elem: testi mozdulat, beszéd;
- az élõ test hét alaptulajdonsága: a könnyûség, finomság, feszítõerõ,alkalmaszkodás, összetartó erõ, kiterjedés, romlás, változás.
Négy féle táplálék szolgál a megszületett élõlények életbentartására és a megszületendõk létsegítésére:
-
-
- a.)a durva vagy finom anyagi táplálék;
- b.)az érintkezés;
- c.)a gondolkodás;
- d.)a megismerés.
II. vedanâ = érzés, érzet; semleges, sukha-kellemes, dukkha-kellemetlen. Csak a puszta érzet, még nincs benne felismerés/tudatosítás; saját érzéseiben azonosítja magát, pl. Az életmûvész aki kipróbálja a nem-tapasztalt dolgokat.
III. samjñâ = észlelés, ismeret, fogalmak, minôségi jegyek alapján azonosítja. A saját szókincsünk és ennek használata/alkalmazása. A megtanult dolgok ismerete. Eldönti, hogy milyen ismeretekkel akar rendelkezni és ehhez ragaszkodik. A nyelvtanulás során egy olyan fogalmi hálózat képzõdik a tudatunkban, amely a valóság értelmezésében van segítségünkre; nyelvünkben egyben világnézetet tanulunk, amelyet a késõbbiek során gyakran eleve adottnak vélünk. A buddhista filozófia tanulása is olyan folyamat, amelyben egy nyelv és egy világnézet elsajátítása fonódik össze. Az egyes kulcsfogalmak - pl. állandótlanság, magátlanság, ellobbanás - megtanulása elõször nyelvi szinten játszódik le, amikor a fogalmak nem sukkal többek még puszta nyelvi jeleknél. A fogalmakkal való ismerkedés, a tanulás, a gondolkodás révén, a nyelvi jel alapján, egyre pontosabb fogalmat alkothatunk magunknak a tanítás jelenésérõl, míg végül önálló következtetéseinkre hagyatkozva mérvadó fogalmi tudásra tehetünk szert, amely már a nyelvi jeltõl függetlenül is megjelenhet a tudatunkban. A tanulás utolsó fázisában a megszerzett fogalmi ismeretet meditatív úton elmélyítjük, mely által olyan közvetlen belátásra juthatunk, amely a tanítástól függetlenül is érzékelhetõ, a végsõ valóság ugyanis nem függ a Dharmától, a tanítástól. A tanulás, gondolkodás és meditáció útján megismerhetõ valóság (nirvána, megvilágosodás) tehát nem ennek a folyamatnak az eredménye, de ezáltal válik tapasztalttá. Maga a látás megtanulása is a khandhák berögzõdõsének folyamata. lát - puszta érzékszervi mûködés.
IV. samskâra = késztetések (50 + vedana + rúpa), akaratlagos (cetanâ) aktivitás, indítattás, ösztönzés, gondolatok, és szellemi képzôdmények, vélemények; A rúpa által megtapasztalt védaná által érzett dolgokra a reakció. Regaálás a felismert dolgokra. Olyan, mint akor normálisnak tartjuk (késztetve vagyunk), hogy a macskát meg kell simogatni. A tudat szervezett reakció a körülvevõ világ benyomásaira. Állatoknál csak az aktuális ingerre. A három síkja:
-
- 1. a testi, maga az elsô lélegzet, de már korábban az anyaméhben beindulnak független folyamatok. Az által, hogy életeken (evolúción) keresztül gyenetikusan belénk épül. Egyes fajok jellegzetes mozgáskészségei is: úszik, repül, fut...
- 2. nyelvi; ez elemi késztetés, hogy megnevezzük a dolgokat, és maga a beszéd élménye.
- 3. tudati késztetés, a dolgok megismerése, megértése.
V. vijñâna = maga a tudat, vagyis az öntudat. A lereagált dolgok tudatosítása, simítása. Tudomásulvétel, az emlékek simítása, elfektetése. Magától értôdônek tartunk dolgokat: a Nap keleten kél, Nyugaton nyugszik, van gravitáció, a víz folyik stb.; és ezekbôl alakul ki a világképünk és ez is tudomás. Az ember már összeköti az emlékeket a jelennel. A Világot a tudat szedi szét. Csecsemõnek olyan a világ mint a fénykép, sík. Nincsenek benne részek, hanem csak egy darab kép az egész. Így van a hangokkal is. Nem ért semmit, hanem csak hall. Gyakorlatilag ez az ötös csoport alkotja meg a folyamatosan változó személyiséget (puggala), ami "helyettesíti" a Tanításból hiányzó lélek-elméletet.
|