14, A szólásainkban, népmeséinkben rejlő tudás

Szólásokban, szókapcsolatokban rejlő időfizikai, azaz a teremtéstanra történő utalások:

Ötöl-hatol - a téridő rendszerre való utalás: öt forrás keltette önfenntartó rendszer hat helyen.
Nem jut ötről a hatra - a téridő rendszerre való utalás.
Lépjünk olajra - a téridő szeleteket elválasztó réteg, aki tehát olajra tud lépni, az másik téridő rendszerbe
képes átjutni.
Színe-java, színről-színre - téridő szeletekre való utalás.
Felkavarta az állóvizet - a teremtés kezdeti folyamata, mikor az álló forráspont mozgásba jön.
Bolond lyukból bolond szél fúj - lyuk, mint forrás vagy jelenpont.
Kétségbe esik – a mandu binduvá, a megnyilvánulatlan megnyilvánulttá válása.

Három a magyar igazság - szenthármasság, mint atya-anya-fiú; jobbos-balos csavarodású-csavarodás 

nélküli tachion; triász, azaz a hármas téridő-rendszer.
Mindennek van határa - az univerzumnak is.
A falnak is füle van - minden információ megmarad szerte az univerzumban, tárolódik az Akashában, 

még ha azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, és nincs szem-, vagy fültanú.
Csak az imádság tartja benne a lelket - a lélek, mint önálló részecske.
Csak hálni jár bele a lélek - a lélek, mint a testből kilépni képes önálló részecske.
Rend a lelke mindennek - az univerzum működésének is.
Isten háta mögött – a tachion csúcsán haladó forráspontra, illetve a mögötte keltett múltszférákra való utalás.Légy nagylelkű - ez a szavunk utal arra, hogy vannak normál (egy mikronos) lelkek, valamint 4 mikronos nagy lelkek. 

Ezért van, hogy a gonosz emberekre azt mondjuk, hogy lelketlen, vagy, hogy egy bűn az ember lelkén szárad, azaz rögzül 

abban minden életünk valamennyi információja.