A Tórem mitológia szerint a teremtési hierchia egy fentről lefelé épülő, fraktális rendszer, s ez valóban így is van.

A hét ég benépesitése

[I.1.] A mi Atyánk a Mennyei Szent Birodalmat a hetedik menyországban, a legfelsõbb égben alkotta meg. Ott épített magának egy aranypalotát és hozzá egy gyönyörû kertet. A kertben egy igen magas hegy állt, aminek tetején egy igen magas fa nõtt. Ez volt az Életfa.

[I.2.] A mi Atyánk, Ata Izisz gyermekei ennek a fának a tetejérõl indították el a Napot, a Holdat és valamennyi csillagot. Ezen a fán minden madár fészket rakott és a fa körül mindenféle állat élt.

[I.3.] A fa mögötti fennsíkon állt egy kristálytiszta vizû tó, amelyben mindenféle vízi állatok úszkáltak. Ez a tó volt az Élet-vize. Az Élet-vize táplálta az Életfát.

[I.4.] Az életfa mellett állt egy szent barlang. Ebben a barlangban medvék éltek, akik szentek voltak és Ata Izisz gyermekei a kis bocsokkal játszadoztak.

[I.5.] Az Életfa éltetõ gyümölcseibõl a mi Atyánk leszakított egyet, ledobta a hatodik égbe, és ráengedett az élet vizébõl. A hatodik égben fa nõtt ki, amelynek ágai elérték a hetedik menyországot.

[I.6.] Ata Izisz ekkor elküldte fiát, Sis-Tóremet, hogy családjával népesítse be a hatodik eget. Így történt meg.

[I.7.] Sis-Tórem családja nagyon elszaporodott. õ is ledobott egy almát a hatodik ég életfájának termésébõl az ötödik égbe. A kis fácska idõvel elérte a hatodik eget és Sis-Tórem leküldte legkedvesebb fiát, Numi-Tóremet, hogy családjával népesítse be az ötödik menyországot. Így történt meg. 

[I.8.] Numi-Tórem a Felsõ Mennyei Szent Birodalom mintájára az ötödik menyországban felépítette saját aranypalotáját, amely népesedõ családjának idõvel már kicsinek bizonyult. Ekkor életfájának egy kicsinyke magját ledobta a negyedik égbe, hogy fiai versenyre kelve a felnõtt fán lemenve mutassák meg, hogy melyikük a legéletrevalóbb.

[I.9.] Nemes versengés indult meg a negyedik égben, amelybõl Numi-Tórem hetedik és egyben legkisebb fia került ki gyõztesen. A mi Atyánk, a mennyei Ata Izisz kinevezte õt Világfelügyelõ Aranyfejedelemnek és feladatokat bízott rá.

[I.10.] Megkérte õt, hogy gondozza a Tóremek alkotásait, rendezze az Égi-Jószellemek és Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-lelkek sorsát.

[I.11.] A Világfelügyelõ Aranyfejedelem a negyedik égben, mindegyik testvére számára felépítette a hét aranypalotát és a negyedik eget hét arany-birodalomra osztotta fel.

[I.12.] Ezután a negyedik ég életfájáról származó magból elültette a harmadik ég világfáját, amely kinõtt és felért a negyedik menyországig.

[I.13.] A harmadik égben a Jó-Szellemek birodalmát rendezte be. A harmadik ég teteje az aranyos égbolt lett. Ez választotta el a negyedik égtõl.

[I.14.] A második menyországban szintén életfa nõtt, amely felért a harmadik égig. A második ég teteje az ezüstös ég volt. Ebben a világban az Égi-Rossz Szellemek kaptak helyet.

[I.15.] A második menyország életfájának gyökere leért az Elsõ égbe, ahol a mi Atyánktól, Ata Izisztõl származó lelkek fognak élni. A második eget a vas ég választotta el az elsõ égtõl.

[I.16.] Az elsõ égben állt egy nagy tó. Annak közepén volt egy kis sziget, amelybõl kihajtott a Tóremek Világfája amelyen át a Jó és a Rossz szellemek feljuthattak a középsõ és a felsõbb egekbe, a Tóremek parancsára.

[I.17.] A világfelügyelõ Aranyfejedelem megalkotta a Nagy Teremburát, amely a középsõ világot elválasztotta az alsó világtól. Ezt a kék színû sátorlepedõt nagyon erõsnek alkotta meg az Aranyfejedelem, hogy az Égi-Lelkek az alsó világot és azok csillag-ablakait el bírják tartani.

[I.18.] Ezeken a csillag-ablakokon figyelik az õsök az utódaikat, hogy mennyire érvényesülnek erkölcseik a földi szinteken.

[I.19.] A Terembura alatt élnek Ata Izisz teremtettjei, az emberek.