4,A DOGONOK TEREMTÉS MÍTOSZA
A dogonok meséje a kezdetekről.
Amma, a Teremtő a kezdetek előtt létezett, és semmin sem nyugodott.
Amma tojása gömbszerű volt és zárt. Belül négy kulcscsont osztotta négy egyenlő részre.
Amma, a Teremtő a kezdetek előtt létezett, és semmin sem nyugodott.
Amma tojása gömbszerű volt és zárt. Belül négy kulcscsont osztotta négy egyenlő részre.
Amma elhatározta, hogy teremt egy létezést. Ez először csak gondolat, terv volt.
A gondolat Amma kebelében tervvé, majd elképzeléssé érett.
Gondolatait vázlattá, majd modellé változtatta. Mindezt tojásának belsejében, teljesen zártan hajtotta végre.
A modellek felvették az elképzelt formát, és valós ténnyé alakultak.
Elkezdődött az első teremtés.
Egy forgó lábszerű valamin, két lapos valami között, két tüskeszerű dolog állott egymással szemben. A lapos korongszerű dolgok elforogtak egymással szemben, mialatt a láb, amelyen álltak, rezgett és ingadozott.
Amma ebbe a szerkezetbe helyezte bele a dolgokat: a levegőt, a vizet, a földet és a tüzet úgy, hogy csak egymásra rakta őket. A szerkezetből annak rezgése, mozgása közben magként szóródott ki az eredmény, azonban a rezgés és forgómozgás miatt a víz elhagyta a kialakuló dolgot. Így Amma úgy ítélte meg, hogy ez a teremtési forma nem megfelelő, nem hatékony, és így elhatározta, hogy az első teremtés tervét és szerkezetét megsemmisíti, csupán a „sene"-t, a magot őrzi meg belőle, mint az első modell eredményét.
Elhatározta, hogy folytatja a teremtést egy másik elgondolás szerint.
Most úgy határozott, hogy először kigondolja az új teremtés menetét; aztán változatot készít annak minden mozzanatáról, aztán modellként készíti el kicsiben a dolgokat, majd legvégül végső formát és teret ad a dolgoknak, hogy azok akarata szerint létezzenek.
Elhatározta, hogy miután az első teremtés módszere nem volt jó, most nem egymásra rakja a dolgokat, hanem összekeveri és önmagából is ad hozzá, hogy a teremtendő világ tartós legyen, és elképzeléseinek megfeleljen.
Elhatározta, hogy megalkotja a Pót, a minden dolgok legkisebb részét, és ebből azután hozzáadással alkotja meg minden elképzelt modelljét.
A PO MEGTEREMTÉSE
A Póba belehelyezte csigavonalban, forgószél formájában önmaga egy piciny részét, valamint azt a rezgőmozgást, amely szintén önmaga tulajdonságának picinyke része volt, és azt az erőt, amely önmaga mozgásához tartozott addig csupán.
A Po, míg megalkotta, kiterült, majd önmagára felcsavarodott, ezért is nevezik Pónak, turbánszerűen felcsavarodottnak.
A Po nagyon kicsi volt, mindennél kisebb, ez is Amma sajátja volt, de mégis benne rejlett minden létező alapja és lehetősége. Amma látta, hogy a Po alkalmas lesz teremtéselképzelésének megvalósítására, ezért elbatározta, hogy arra képessé is teszi.
A SZÓ MEGTEREMTÉSE
Amma ezek után elhatározta, hogy különleges dologgal ruházza fel a Pót, és ezért hozzáadta önmagából a Szót, azt az értelmet, melynek segítségével a Póból bármi létezhet, kialakulhat a teremtés menete során, és később is.
A Szó oly tulajdonsággal látta el a Pót, hogy ettől a pillanattól az Amma akarata szerint önmaga hozzáadásával, azaz megsokszorozásával bármivé átalakulhatott. Amma ezek után a Po több-kevesebb hozzáadásával teremtette meg a dolgokat.
Az önmagára felcsavarodott Po magában őrizte a Szót, és együtt Amma részei voltak és lettek, minden élő és élettelen teremtmény alkotói Amma akaratából. A Po és a Szó együtt olyan volt, mint Amma maga. Ez a teremtés legnagyobb titka, egyben Amma lényegének titka is.
A DOLGOK MEGTEREMTÉSE
Ezek után Amma elhatározta, hogy a Po segítségével teremt egy világot. A teremtés célja az élet létrehozása volt. Ennek előfeltétele már adott volt, mert amikor Amma a Póhoz hozzáadta a Szót, ezzel megteremtette az élet előfeltételét, mert abban ő maga is, életereje is jelen volt. Létrehozta hát tojásában a méhlepényt a Póból és saját energiájából, amely majd szolgál az első élők kifejlődéséhez. Így tojásának egyik részét a méhlepény helyéül jelölte ki. Ekkor a teremtés még csak modellek szintjén indult meg, a világmindenség kialakulása még nem kezdődött meg.
A LÉTEZŐK MEGTEREMTÉSE
Ezek után Amma hozzáfogott, hogy az első élő létezőket megalkossa.
Elsőre négy létezőt alkotott meg, négy ikerpárt, akik önmagukba foglalták saját ikertársukat is. Miután lényüket tisztán a Szót tartalmazó Póból alkotta meg, ezek fénylényekké váltak, de hogy alakjuk és természetük kialakulhasson, 60 időszakon át kellett a kifejlődési helyükké kijelölt méhlepényben maradniuk.
Elsőnek az első Nommo Anagonnót alkotta meg. Őt Nommo Díe-nek a nagy Nommónak teremtette, őt rendelte létező helyettesévé, a később kialakuló Világmindenség őrzőjévé és irányítójává.
A másodiknak teremtett Nommo Tityayne lett a végrehajtó hírnök, és az első megteremtett szellemi forrásainak védelmezője.
A harmadik, a Nommo O szerepe a teremtés pillanatában még nem dőlt el véglegesen, de Amma bölcs előrelátása őt a feláldozandó nommo szerepére szánta, megsejtve, hogy a teremtés menetét valami megzavarhatja.
A negyedik az ikrek között Ogo volt, aki be is teljesítette az Amma által előre látott zavart a teremtés menetében. Ő lett az, aki a tagadást, az ellenvetést, az engedetlenséget képviselte.
Az Amma által kigondolt, eltervezett és modellszinten megvalósított nommóknak a kialakuláshoz és Amma tudásának elsajátításához a méhlepényben kellett várakozniuk a teremtésre és önmaguk teljes kialakulására. Amma azért döntött így, mert belátta, hogy a reájuk bízott feladat isteni képességeket feltételez, így arra fel kellett készülniük. A testük kialakításához felhasznált Pónak össze kellett hangolódnia a Szók által felhalmozott ismeretanyag elsajátítására. Amma bölcsen várakoztatni kívánta őket a teremtés teljes modelljének kialakulásáig.
OGO ÉS A TAGADÁS LÉTREJÖTTE
A teremtett lények közül egyedül Ogo nem fogadta el Amma parancsát a várakozási idő betartására vonatkozóan. Ő már megteremtése után szinte azonnal ellenkezni kezdett, lázadva amiatt, hogy Amma ikertestvérét, O Nommót elkülönítette tőle a fejlődés idejére. Ogo azt hitte, hogy nem kapja vissza kettős énje másik felét, és azt Amma engedélye nélkül, akarata ellenére keresgélni kezdte, elhagyva a számára kijelölt méhlepénybeli várakozási helyet. Ezzel már a kezdet kezdetén rendellenességet csinált a méhlepényben, mert megsértette annak falait és erezetét, azaz eltépte a fejlődéshez szükséges kapcsolatokat. Mivel azonban nem volt kifejlődött állapotban sem mozgása, sem látása nem volt jó, tökéletes, így mozgásával rombolt, és nem is találta meg ikertestvérét, akinek keresésére indult.
Amma tojásában, illetve most már kebelében - mióta a létezők már a méhlepényben várakoztak, így nevezték - Ogo járkálni kezdett, felmérte a kialakítandó mindenségmodell méreteit, és azt 60'8000 lépés méretűnek találta 60 időszakon át folytatódva. Közben kifigyelte az éppen a Világmindenség modellezését végző Amma cselekedeteit. Mindent látni akart, és mikor ezt megtette, közben megsértette az Amma által készített modellek szerkezetét is. Önhitten azt képzelte magáról, hogy most már annyit tud, mint Amma, s hogy képes mindazt végrehajtani ő is, mint Amma.
Amma látva Ogo tetteit, és hallva kérkedését - mely szerint „Amma, láttam a világot, amit teremtettél'; mondta Ogo -, szólott hozzá: „Ahogy én teremtettem, teremts te is valamit, se a napnak, se az árnyéknak; te ott maradsz, én pedig jövök, hogy újra együtt legyünk!"
Amma tudta, hogy Ogo erre nem képes, és így remélte, rádöbben annak képtelenségére.
Ezután Amma visszaküldte Ogót a méhlepénybe, de az nem engedelmeskedett, hanem újabb gaztettet eszelt ki. A kebel falaiból kitépte Amma idegeit, és abból egy fordított méhkasszerű képletet eszkábált. Úgy csinálta, hogy önmagát beleszőtte a kas közepébe, és biztosította annak csigavonalú mozgását és rezgését, ami által hasonlított Amma modelljeire.
Amma ezt látva, kijelentette: „Ez valóban hasonlít arra, amit én teremtettem, ne versengj velem!"
Mert a kas alatt Ogo egy árnyék és fény nélküli helyen volt, továbbra sem hallgatott Ammára.
Ekkor Amma azzal büntette meg, hogy megfosztotta hangja hallhatóságától. Ettől kezdve Ogo csak suttogni, sziszegni tudott, mint a kígyó. Amma a nyugati kulcscsontba, azaz az elkülönített részbe száműzte, amit csinált, azt otthagyatta magánál.
Miután Ogo megfelelő látás híján idő előtt született meg, s most hangjának nagy részét is elvesztette, még elszántabban szegült szembe teremtőjével.
Onnan, ahová száműzték, úgy szökött meg, hogy a kebelből kitépett egy jól elhatárolható darabot, azaz szerzett Amma teremtő anyagából egy részt, mely alkalmas volt arra, hogy tovább szaporodjon, osztódjon, és ezáltal belőle bármi készíthető volt.
Ami még fokozta a tett súlyosságát, hogy ebben a részben volt a pihenőhelye ikertestvérének, akinek még hatvan időszakig kellett volna ott fejlődnie.
Amma visszavette a leszakított darabból az ikertestvért, Ogo pedig az általa szerzett darabból egy olyan szerkezetet eszkábált, amellyel el tudta hagyni a kebel határait, s elindult a világmindenség-modell határai felé.
Amma, hogy a rendellenesség továbbfajulásának elejét vegye, az Ogo által elrablott anyagot földdé változtatta át, és hagyta, hogy Ogo azzal a kialakuló világ villája (tengelye) mentén alászállhasson arra a helyre, amely majd a kialakult Föld világűrbeli helye lesz.
Ogo azt hivén, hogy az anyagban ikertestvére még mindig benne van, keresni kezdte, miközben az anyag Amma akaratából földdé tömörült össze. Benne Ogo keresztül-kasul kereskedett, eközben magát a Földet is megfertőzte a benne rejlő ellenállás, ellenkezés mételyével, így azt tisztátalanná tette.
A Föld, amely Amma akaratából még élő, képlékeny és mindenre alkalmas anyag volt a benne összpontosult Po és Szó révén, megfertőzött állapotában nagy veszélyt jelentett a teremtés további menetére, mert még semmi nem nyerte el végső alakját és természetét. Ogo tisztátalan szándékától így a Föld tisztátalan lények otthona lett, akik Ogo bukásának eredményei és egyben tanúi is voltak.
Ogo, miután e lényeket létrehozta, az egész teremtés menetét veszélybe sodorta.
Amma büntetésül azt mondta Ogónak, hogy most már maradjon a Földön, de ő arra hivatkozott, hogy a Föld még vizes, sáros, nincs számára ott megfelelő hely. Ekkor Amma kiszárította a Föld talaját, és kötelezte Ogót az ottmaradásra.
Ogo azonban nem maradt a Földön. Rájött, hogy a benne még mindig meglévő teremtő energia képessé teszi, hogy újra Amma egébe, azaz kebelébe emelkedhessen, hiszen még a teremtés nem vált ténnyé, így ő visszasettenkedhetett, hogy Amma legnagyobb titkát, a Pót elrabolja, és ezzel Ammával egyenlő legyen Amma, ismerve Ogo szándékát, hogy ne tehessen további kárt a teremtés menetében, parancsot adott Nommo Tityayne-nek, hogy a méhlepény még meglévő anyagát változtassa lángoló tűzzé, hogy Ogo abba ne térhessen vissza. Az átváltoztatás pillanatában azonban Ogónak még sikerült egy kis részt kitépni a méhlepény anyagából, amelyben épp benne volt ikertestvérének szellemi energiája. Amma ezt sürgősen visszavonta az elrabolt darabból, míg a Nommo Tityayne azt tűzzé változtatta, és csigavonalú mozgásra kényszerítve forgatni kezdte.
Ogo az általa megkaparintott darabból ismét maga köré vont egy teret, melyben beburkolódzva kereste Amma legnagyobb művét, a Po magot, mely helyett, mert nem látott jól csenevész szervével, a Sene magokból csent el. Szerzeményeivel ismét alászállt, de Amma meghagyta a Nommo Tityayne-nek, hogy Ogót fogja el. Ő Ogo után ment, de csak fejletlen nemi szervénél tudta elkapni, leszakítva azt így Ogót, bár akarata ellenére, szaporodásképtelenné tette. Ezért van az, hogy Ogo csak egy van, a tagadásnak csak egy képviselője létezik a Teremtésben.
Amma látva, hogy az elfogás így nem sikerült, Ogót végleg a Földre száműzte, megparancsolva Nommo Tityayne-ek, hogy Ogo a teremtés közelébe kerülését végleg akadályozza meg. Ő ezt meg is tette, így Ogo többet nem kerülhetett Amma közelébe.
Amma ezek után elhatározta, hogy a teremtés beszennyezett helyeit, melyet Ogo tettei beszennyeztek, egy áldozat árán megtisztítja. Elhatározta, hogy O Nommót áldozza fel, hogy a benne összegyűlt erőkkel a teremtést megtisztítsa Ogo vétkeitől, azaz tetteinek zavaró hatásaitól. Ekkor Ogo ikertestvére, aki tudta, hogy Ogo bűnei miatt van szükség az áldozatra, kérte magának a jogot, hogy ő legyen az áldozat, aki ikertestvére vétkeit jóváteheti.
Amma mérlegelte a körülményeket, és úgy döntött,hogy az ikertestvér áldozatát fogadja el, utasította a végrehajtót, Nommo Tityayne-t, hogy a feladatot hajtsa végre. A Lébé Sérou-t, az áldozatot a kilena-fa villájára, azaz szétágazó ágára kötötte, vaslánccal megkötözte álló helyzetben, mert az álló helyzetben elszenvedett halál a legfájdalmasabb, s szétvagdalta, szerveit szétszedte és az áldozat vérét engedte elfolyni, hogy megtisztítsa a teremtés beszennyezett helyeit.
Szerveiből Amma csillagcsoportokat csinált, és a Tejútrendszer csillagaivá alakította őket, ezzel tisztítva meg a Nap, a Föld és a Hold környezetét az Ogo által elkövetett bűnöktől.
Miután ezeket megcselekedte, a Nommo maradék anyagából és véréből ismét létrehozta, azaz feltámasztotta a Nommót, O Nommóvá vált, feltámasztott nommóvá, és érdemeként betudva az áldozatot, amit önként vállalt, Amma őt jelölte ki, hogy a megteremtendő emberiség első őse és tanítója legyen.
Ezek után Amma hozzákezdett az emberiség, azaz az élők elődeinek megalkotásához.
Nyolc őst alkotott, akik a teremtés ősanyagából készültek, és még külön Amma saját erejéből is részesültek, azaz a Szó még külön is részükké lett, mely ez esetben az életet magát jelentette a teremtményeknek.
A nyolc ős, bár ikerként lett megteremtve, azaz hím-nős változatban sorsukba Amma beleszőtte, hogy a Földön éljenek és ősei legyenek a létrejövő utódoknak, a földi emberiségnek. Így a földön szét kell válniuk, az utódok már külön hím és női egyedekké válnak és születnek meg.
Amma arról is intézkedett, hogy a Földön, Annagonno Alagala, a halál hatalma alá kerüljenek, azaz az eredeti tervel szemben ne éljenek a Földön örökké.
Amma ezzel az örök élet jogát megvonva a földi lényektől pontosan az Ogo által elkövetett vétkek miatt, mert előre látta, hogy Ogo bűne, az ellentmondás a teremtő akarattal szemben a Földön él fog terjedni, és ez veszélyeztetné Amma terveinek megvalósulását, azaz a teremtés Amma akarata szerinti végbemenését.
Amma ugyanis úgy döntött, hogy addig tartja fenn a teremtés ezen változatát, amíg a Po ereje és a Szó lehetővé teszi annak szabályos működését, ha azonban erre már nem lesz mód, véget vet ennek az állapotnak, a Po és a Szó összességét visszahívja magához, és ezzel ennek a világnak is vége lesz. Ezeket a lehetőségeket és a Po végső titkát megtartotta magánál.
Megtartotta a világmindenség keletkezésének alapvető modelljét, működésének titkát, és a Szó alapvető titkát is, amely végső soron az élet titka is. Megtartotta a teremtett világ elmúlásának titkát is, mert senki sem tudhatja annak módját és idejét. A bile-k, a képmások viszont a világ végezetéig hordozni fogják a teremtés végső pillanatában Ammától nyert minden tulajdonságukat, valamint a rosszra való hajlamukat is, ami miatt halandókká váltak, és ebben nem hasonlítanak teremtőjükre.
Amma ezek után kinyitotta szemét, azaz szétsugározta annak fényét, és ezzel kezdetét vette a valóságos teremtés. A fény, megtartva Amma alapvető tulajdonságát, csigavonalú rezgőmozgással terjedt tova, mint egy nagy szélvész, fergeteg, óriási hangot adva az általa kialakuló térnek és időnek.
A modellként megteremtett világok a fény nyomán követve Amma beléjük rögzített alapvető mozgását, csigavonalban emelkedve és szétterülve, rezgő sugárzás közepette terjedtek tova.
Kialakultak a világok, Amma hétszer hét világa, azaz számtalan csillagvilág, akaratának megfelelően és engedelmeskedve. A fény mindent befedett, és minden a beláthatatlan fényben úszott tova. A teremtésben részt vevő Po és Szó a benne rejlő erők hatására Amma tervei szerint alakította a Teret és benne a világokat. Minden, ami létezik, azóta létezik, és mindaddig létezik, amíg Amma létezésének véget nem vet parancsával.
A teremtés pillanatától léteztek az ősök, így a későbbi emberiség ősei is, akik részesei voltak Amma kebelében a teremtés fázisának.
A teremtéssel egy időben Amma úgy rendelkezett, hogy az O Nommo, azaz a nagy nommo az emberiség vezetője és tanítója a négy iker őssel, azaz a nyolc bile-vel szálljon egy égi bárkába, és ereszkedjék le kijelölt lakhelyére, a Földre.
A bárka sok helyiséggel volt ellátva, részben a személyek, részben a velük leereszkedő egyéb dolgok számára. (A bárka tartalmáról külön részben lesz szó.)
A bárkát a nagy Nommo Anagonno vezette, egyben ő volt a bárka lényege maga. Mint mindenható fény, képes volt az anyag feletti uralomra, erre Amma őt felruházta.
A bárka akkor indult a Földre, mikor az már kialakult, és a Nap már szintén megvolt.
A bárka, amikor az űrben lebegett, betöltötte nyugattól keletig a látóhatárt, és az ősök ereje hajtotta. Benne volt a Po és a Szó ereje, melyet a nagy nommo egy rézszékről irányított úgy, hogy előtte egy nagy rézedényben a világmindenség kígyója volt feltekeredve, amely a négy őselemet is magában foglalta a Po és a Szó alakjában, és irányította a Nommo akaratából a Teret. Azaz a térben a bárka mozgását, melyet az ősök lélegzete hajtott. Ez üvöltő zajjal töltötte meg a teret `mind a négy irányban. Amikor a bárka a Nap közelébe ért, vörösre, majd fehérre váltott, mikor azt elhagyta, visszaváltozott eredeti színére. Keringő csigavonalú mozgással ereszkedett, mígnem betöltötte a Föld feletti teret kelettől nyugatig.
Ekkor kiengedte a hangját a tér minden irányába, és megállt a Föld felett keringve.
A Nommo szállt először a Földre, és a bal lábát helyezte le a talajra, ezzel mintegy birtokba véve azt. Aztán Nommo maga Földre szállította az emberiség őseit, a nyolc őst. Amikor a Földre értek, alattuk a talaj száraz és poros volt, amely a leszállás közben a magasba szökkent, majd a jármű köré helyezkedett el.
A jármű a földön nagy mélyedést vágott, amely megtelt vízzel, a jármű pedig úszott rajta, melyet a Nommo ereje vontatott a partra. A Nommo az ősöket elhelyezte a Földön, és tanította őket a földi életre, szerszámhasználatra, földmívelésre, és minden egyébre.
Ezalatt Amma parancsára a bárka visszaemelkedett az égbe, ezzel a földi élet kezdetét vette.
Ekkor látták meg először a földi eget, a Napot, a Holdat és a csillagokat. Ekkor indult útjára a Nap mellett a Szíriusz is, mely akkor még olyan fényes volt, mint a Nap, de rövidesen már csak ugyanúgy látszott, mint más csillag.
A kovács volt az első, aki a magával hozott égi üllőn és pöröllyel szerszámokat kezdett csinálni. Ő volt az első mesterember a Földön. Ezzel a Teremtés az emberősök számára véget ért, a földi élet megkezdődött.
A DOGONOK ASZTRONÓMIÁJA
A dogonok elmondása szerint Amma a földet Ogo által rabolt méhlepénydarabból alkotta meg, s mivel Ogo beszennyezte azt, később Ogo földjének tekintette, mert oda száműzte bűnei miatt. A Napot ugyancsak Ogo második rablásakor szerzett méhlepénydarabból alkotta meg, hogy Ogót megfossza a Po és a Szó feletti hatalomtól, s mikor Ogo a harmadik rablást is elkövette, az így szerzett anyagot Holddá változtatta, mely ettől kezdve a Föld körül keringett Ogo rablásának emlékeként.
A Föld képlékeny anyagát Amma kiszárította, hogy Ogo ott maradhasson, amit Ogo nem teljesített. A növényzet magjait Ogo hintette el a Földön, melyet szintén a teremtés előtt rabolt.
Így vált a Föld termőtalajjá.
A teremtés során Amma hétszer hét világot alkotott, csillagvilágokat, melyek Amma szándékai szerint a teremtés pillanatában hagyták el Amma kebelét, amikor Ő felnyitotta kebelét és szemeit. Így jött létre a Tejútrendszer és annak csillagai, köztük a dogonok által kitüntetett csillagcsoportok, mint a Fiastyúk, a Szíriusz, az Orion és más csillagcsoportosulások.
A dogonok kitüntetett figyelmet szentelnek a Szíriusz csillagnak és kísérőinek, amelyekről azt állítják, hogy van egy nagyon kicsi, de sűrű köztük, a Po-pilu, amely egymaga nehezebb, mint a Földön bármely anyag, belőle egy mozsár méretével összehasonlítva annyit nyomna, mint négyszáznyolcvan szamárteher (azaz cca 35 tonna). Egy morzsányi belőle olyan nehéz, hogy senki sem tudná felemelni azt.
A Szíriusz rendszere áll magából a Sziriuszból, melyet a dogonok a világ közepének tartanak, körülötte kering a Po-tolo, amely a legnehezebb csillag kicsisége mellett, szintén kering körülötte az Emme-ya-tolo, amely négyszer könnyebb, mint az előző, ezek ötven földi év alatt kerülik meg a Szíriuszt. Az Emme-ya-tolo szerepe az, hogy a Po-tolo és a Szíriusz között közvetítsen, azaz kiegyenlítse azok viszonyát.
Fontosnak tartják az Orion csillagait, amelyek kijelölik a teret, valamint a Pleiádokat, a Kecskepásztor csillagát, a Sarkcsillagot és a Dél Keresztjét, melyek a tengelyt adják, melyen a világ forog. A dogonok azt tartják, hogy Amma a Po-tolót teremtette meg legelőször, és anyagában az egész világ összes dolga, azok tonu-ja benne van egy kicsit. Ő a világ összes dolgának magtára. Minden a Po-tolo körül forog, mert a világ maga a forgás, Amma tulajdonsága a csigavonalú mozgás.
Szerintünk olyan, mintha a Po-tolo keringene, pedig neki köszönhető, hogy a világ kering.
A dogonok az ötvenéves keringési periódus kezdetét mindig megünneplik, nekik ez egy fontos dátum, mely azt bizonyítja, hogy a világ még mindig kering, azaz él.
A dogonok ismerik a bolygókat, közülük is a sorrend a Jupiter, a Vénusz, a Mars, a Szaturnusz, ahogy keringésük közben megfigyelték őket, ezeket körbekeringő csillagoknak nevezik, mert a Nap körül keringenek.
A dogonok még egy csillagot vagy bolygót tulajdonítanak a Szíriusznak, azaz még egyet, az Ara- és Yutolót, amelyek holdak is lehetnek, és 30 éves periódussal keringenek a központi égitest körül.
Mindezt a dogon ősök, a Földre érkezés után kialakult földi környezetről, a vezér Nommo tanítása alapján ismerték meg és örökítették át apáról fiúra.
Azért, hogy emlékeztetőanyaguk mindig friss maradjon, kövekből és sziklákból kirakták az égitestek, csillagképek alakját, és megfelelő elnevezéssel látták el őket.
Annak ellenére, hogy ismerik a csillagok mozgását, keringését, hisz mindegyiknek Ammától nyert csigavonalú mozgást tulajdonítanak, keringő csillagoknak csak a bolygókat hívják, a többi az ő ismereteik szerint már más megítélés alá esik.
Szerintük a valódi csillagok mind a feláldozott Nommo testrészeiből keltek életre Amma teremtése során, és foglalták el égi helyeiket, miután Amma kebelét megnyitotta. Attól fogva mind, a csigavonalú mozgást megtartva, haladnak Amma beléjük helyezett akaratát megtartva, melyet a Szó közvetít számukra.
A Po-tolo e tekintetben is kitüntetett helyzetet képvisel, mert ő a világ mozgatóereje, és minden Po és Szo benne van, amit a teremtés során Amma vissza
vett, miután úgy döntött, hogy ezt a teremtést is bármikor megsemmisítheti, ha úgy akarja, vagy teremtményeinek engedetlensége erre kényszeríti Ogo kezdeti bűneinek következtében.
A dogonok úgy tudják, hogy Amma, a Teremtő magánál tartotta a Po és Szó végső titkát, és azt a Potolóba zárta.
A Mindenség Amma akaratából és a Po-tolóba zárt erők szerint működik mindaddig, míg ezek az erők fenntartják azt, ha a Po-tolo kiürülne, az a világ megsemmisülését, a jelen teremtés végét jelentené.
A DOGONOK ISMERETE A POROL ÉS A SZÓRÓL
A Po a Teremtő képe. Ez Amma legnagyobb titka.
A Po a legapróbb dolog, láthatatlanná lett téve a középpontjában, a „szél" Amma maga.
Amma teremtő szándéka a Póban helyezkedett el. Mint egy központi levegőbuborék kering, és parányrészecskéket sugároz ki fényes működéssel, azonban láthatatlan és hallhatatlan ez a működés.
A világban a Po Amma megteremtett része, amely szélszerű, de mégis minden létezőnek az alapja.
A dolgok a teremtés során a Póból növekedtek, de bennük a Po nem növekedett. Maga a mag mintha szélből lenne megalkotva.
|