|
Sokáig vita folyt arról, hogy volt-e őseinknek a Kárpát medencébe érkezés előtt saját írásuk? A mostanában erre a kérdésre adandó válasz tudós körökben: IGEN. Évről évre bizonyosabbá válik, hogy őseink a Kárpát-medencébe írástudó népként érkeztek. A magyar rovásírás napjainkban reneszánszát éli: ha kívánjuk akár software-en is megvásárolhatjuk.
A rovásírás története
A rovásírás legfőbb elemeit a magyarság a honfoglalás előtt, a keleti szállásterületeken sajátította el. A betűalakot nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor, ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. Az ótürkök egészen a Fekete-tengerig terjesztették ki a hatalmukat, itt jött létre a nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus. A kazárok írni tudását senki sem vonja kétségbe. Őseink hosszú ideig ezen a vidéken éltek, így bőven volt lehetőségük elsajátítani ezt a különleges írásmódot. Sokat elárul a magyar rovásírás eredetéről az is, hogy mind az "ír", mind a "betű" szavunk türk eredetű.
A magyar rovásírás a X. és XV. század folyamán jelentősen átalakult. Előbb kapcsolatba került a szláv, majd pedig a latin írással. A magyar rovásírás hányattatásai a kereszténység felvételével kezdődött. A latin nyelv és írásbeliség csak ezután került előtérbe. A régi pogány írásjeleket üldözni kezdték, így a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett. Tudunk olyan vatikáni rendelkezésről is, amely előírta, hogy a magyarok, a székelyek s a hunok által használt régi magyar betűk, a jobbról balra való írás helyett csak a latin betűket szabad használni, a papoknak a pogány írást büntetés terhe mellett tanítani nem szabad, a pogány betűs feliratokat pedig egyenesen meg kell semmisíteni. A rovásírás titkosírásként élt tovább, sőt fejlődött, hiszen a latin írásmód hatására alakultak ki az úgynevezett ligatúrák, összevont jelek. Újbóli felvirágzás a reneszánsz és a humanizmus elején következett be, amikor is az előkelő udvarokban szívesen használták titkosírás és egyéb időt múlató foglalatosságként. Lehet, hogy ekkor kiegészítették betűkészletét, amely most megnehezíti a régebbi betűalakok és a helyesírás pontos visszaállítását. A reneszánsz elmúltával az újra erősödő egyház és konzervatív vezetőgárdája szép lassan teljesen háttérbe szorította őseink írását. Legtovább a Székelyföldön, a XVII. századig maradt fönn. Az 1700-as években erdélyi iskolákban még tanították a rovásírást, s még a XIX. század végén is találkoztak pásztorral, aki a juhait a pásztorbotra rótt számokkal tartotta nyilván.
Két féle rovásírás
A magyar rovásírás egyik változata, az elsősorban Székelyföldön használt székely rovásírás mellett létezik egy másik magyar rovásírás is, amely hasonlít a türk rovásírásra. Ez utóbbit pálos rovásírásnak nevezzük, mert több emléke a pálos szerzetesektől maradt fenn, azonkívül ők használták legtovább elterjedten. A pálos rovásírás emlékei részben még megfejtetlenek. Mindkét rovásírás nemzetünk művelődési kincsei közé tartozik.
A pálos rovásírást szinte kizárólag balról jobbra írták, a székely rovásírást legtöbbször jobbról balra, de ennek ellenkezőjére is maradtak fenn emlékek. A balról jobbra való írásnál ugyanazokat a betűket használták, csak ellenkező irányban rajzolva. Így egy jobbról balra írt szöveg a balról jobbra írt tengelyes tükörképe.
A magyar rovásírásban a fő szabály az, hogy bármely irányban írhatunk rovásírással, de az írásiránynak megfelelő irányba kell állniuk a betűknek is. Fontos, hogy az eredeti betűket és az összevonási szabályokat betartva használjuk a rovás-betűjegyeket.
A pálos rovásírás
Középkori leírásainkból sokáig csak a székely rovásírást ismertük, mert elsősorban Erdélyben, a székelyek használták a rovásírást, s használják mind a mai napig, persze csak mint kiegészítő írást. Ez a rovásírás sokkal közelebb áll a türk rovásíráshoz, mint a székely. Mivel legtovább a pálos (és részben a jezsuita) szerzetesek használták, ezért ezt a szerző pálos rovásírásnak nevezte el, azzal a nem titkolt céllal, hogy ezzel az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok ismertségét is növeljük. A pálosok rendjét Boldog Özséb alapította. A magyar pálosok egymás közti levelezésükben a rovásírást használták. Ezen írás jellegzetessége, hogy balról jobbra haladt. A pálos-rovásírást még a XVI. században is ismerik Magyarországon, s csak később merült a feledés homályába.
A székely rovásírás
Valamikor az Árpád-kor végén a magyar rovásírásos világban valami történt, Azt, hogy ez pontosan mi volt ez, nem tudjuk. Egyesek szerint talán egy írásreform, a legvalószínűbb, hogy a székelyek által addig is használt írás a magyar művelt rétegek felfedezték maguknak. Mindenesetre onnantól kezdve a pálos-rovásírásos leletek mellett mind gyakrabban előbukkannak a székely-rovásírásos leletek is, s meglepően egységesnek mutatkoznak. Ebből a korból származik a nikolsburgi rovásírásos ábécénk is. Különösen Mátyás király reneszánsz udvarában a rovásírásos kultúra is újjászületett. Bonfini Antal, Mátyás király történetírója a XV. században ezt írta: “Szkítiai betűik vannak, melyeket nem papírra írnak, hanem rövid fácskára rónak, kevés jeggyel sok értelmet fognak egybe”. Az Erdélyi Fejedelemség idején voltak, akik a hivatalos nemzeti írássá akarták tenni a rovásírást. Erre nem került sor, de nagyszámú emlék kiforrott írássá tette a székely rovásírást.
A székely rovásírások között mind a két írásirányú emlékek megtalálhatók. Ezek bizonyítják, hogy a magyar rovásírásban mind a két írásirány használata megengedett.
· Balról-jobbra haladó írásirányú emlékek
· a konstantinápolyi rovásfelirat
· a makfalvi (Maros megye) fakulacs két rovásjegye
· Jobbról-balra haladó írásirányú emlékek
· Nikolsburgi felirat
· Marsigli-féle rovásnaptár
· Telegdi: Rudimenta c. könyv
A bogárjelek
A székely rovásírás különlegessége, az ún. bogárjelek léte. Ezeket a régi magyarok “capita dictionum”-nak, a “szavak fejének” hívták. Lényegében nem ismerték a jelentésüket, csak mintegy díszként alkalmazták őket. Nyilvánvaló, hogy ezek nagyon ősi elemei a székely rovásírásnak.
Ebből a tpru (R ) az óegyiptomi szkarabeus jel székely megfelelője. Az óegyiptomi skarabeus jel múlt század második felében megfejtett hangértéke chpr/w/, ami az első hang kivételével megegyezik a székely tpru (R) jelnek a XVI. században lejegyzett hangértékével. Az óegyiptomi nép, s általában az ókori Kelet istenként tisztelte a Napot, s a skarabeusbogár a hajnali, felkelő Nap jelképe. A székely rovásírásban megjelenik egy hasonló hangértékű jel is: a tprus (D). Ez alakra jelentősen különbözik a tprutól, bár a rokonság is szemmel látható, hiszen topológiailag csak az a különbség, hogy a középső ellipszis helyet vonal van. S egy meglepő lelet: az egyik székely feliratban megtalálható a következő jel: P, aminek a hangértéke: nap! A P jel pedig egyértelműen rokonítható a tprus (D) jellel. Ez azt jelenti, hogy a székely rovásírásban nemcsak a skarabeus bogár jele maradt fenn, hanem annak értelme is - egy módosított jel alakjában.
Forrás: nimrud.eet.bme.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
