4, Az idő ősállapota a népművészetünkben
forrás. Ufo magazin, Kisfaludy Gy. 2005.12.16. 06:38
Az idő ősállapota a népművészetünkben
Az elmúlt hónapokban megjelent cikkeimben többször utaltam arra, hogy népművészetünk a szent tudást őrzi – és most szeretnék bemutatni néhány káprázatos bizonyítékot. Ezek az ereklyék persze eddig is ismertek voltak, de most tartalmi feltárásukkal új értelmet fognak nyerni a profanizált titkok.
Az aratásnál sok nép – külön ünnepségen köszöni meg Istennek a termést. Mi, magyarok a búzát is életnek nevezzük, gondoljunk csak a mindenki által ismert Grófi szérűn című Ady versre, és annak is arra a sorára, hogy „miért fáj neked az égő élet, hisz nincs benne részed soha”. A búza és a búzából sütött kenyér is szent a nép előtt, amelynek szép hagyománya augusztus 20-a, az új kenyér ünnepe. A keresztények Isten testének is mondják a kenyeret, és Isten vérének a bort. Vajon honnan a szokás, mi is az értelme ezeknek a manapság már inkább csak szimbolikusnak hitt/degradált?/ népszokásunknak?
Az aratási ünnepen a szalmából különleges díszeket fontak az aratók, amelyekkel az ünnepi helyszíneket és a házukat is fel szokták díszíteni. Miből is fonják a díszeket? Amint az előbb felhívtam rá a figyelmet: életből. Mi köze van hát az életnek a díszekhez? Sokkal több, mint azt elsőre gondolhatnánk!
Az élet határa
Ma az élet határát a materialista biológusok valahová a vírus nagyságrendjéhez teszik, hiszen a vírusok ki tudnak kristályosodni, és így élettelen kristályok formájában akár évezredekig is „életképesek” tudnak maradni. Amikor alkalmas élő szervezetbe jutnak, átalakulnak, és az élő sejtekbe behatolva annak DNS-ét saját RNS- ük lemásolására késztetik. Magukban ugyan nem tudnak szaporodni, de ezzel a kis csalással mégis meg tudnak sokszorozódni. A búza természetesen sokkal fejlettebb és bonyolultabb élőlény a vírusoknál, így sokkalta összetettebb szaporodási módjával egykönnyen az élők közé sorolható-és ebbe a csúsztatásba szinte mindenki bele is nyugodott. A búza élőlény, ezért bátran nevezhetjük életnek is, ha ár a nép ezt mondogatja…
Én ebbe nem nyugodtam bele ilyen könnyen, különösen, miután a létezés szerkezetének a kutatása során beleütköztem abba hihetetlen ténybe, hogy a népművészeti motívumok és az általunk logikai és matematikai úton kieszelt és megvalósított topográfiai modellek rendre megegyeztek. Vizsgáltjuk meg tehát, hogy két elterjedt aratási díszünk mit is hordoz !Ezek a díszek különösen izgalmas titkot takarnak. Az Atya titkát. Azét az Atyáét, akit valamikor ”A”, majd jobbos forgáspolarizációja után „ABBA” néven neveztünk. A balos párja, az Anya is megvolt még ekkor nyelvünkben: ANNA. Szűz Mária édesanyja ANNA volt. A mai szláv maradvány: „ana” (nőnemben). Hozzá kell fűznünk, hogy a „kihalt” sumér nyelven szintén ő volt a jelentése, de női teremtőt, Istent is jelentett. Anna nélkül a Fiú sem születhetett volna meg, miután Isten földi megnyilvánulásának a nagyanyja. – Aki engem lát, az az Atyát látja – mondta Jézus. Neve pontosabba: Joshua ben Miriam. Ő az Atyát mindig ABBÁNAK szólította. Milyen érdekes! Ez is sumérul van. Ezért olyan nagy az ellenkezés a magyarság sumér rokonságával kapcsolatban? Itt óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: Kinek az érdeke?
A hullám és forrása
Népünk valamikor még tudta, hogy hullám forrás nélkül sohasem jöhet létre. Az ábránkon mutatott szalmából font motívum ezt a forrást mutatja be. Ez a jel az ezoterikában ugyanilyen jelzéstartalommal bír. Korunk tudálékosságára jellemző módon a mai beavatatlan kutatók szinte egybehangzóan ezt a népi jelet négyszirmú virágnak mondják Ugyanez motívum gyakran díszíti az oltáraink asztalát, de igen gyakori rusztikus székeink háttámláján is! Itt legtöbbször ilyen alakú lyuk a jellemző. Ez a pontosabb, és persze a lyuk nem más, mint az az eszményien kis dimenzióátjáró, amin át az idő/létezés dinamikus dimenziója a jövőből a múlt oldalára érkezik. Ez a megnyilvánult vagy latinul a „potens”.
Természetesen még sok helyen találkozhatunk ezzel a motívummal, például az építészetben is. Ilyen motívumok szegélyezik a velencei /Dogepalotát Palazzo Ducale/ a Szent Márt tér/Piazza di San Marco/ sarkán, de nagy számban találhatjuk ugyanezt a Szent Koronánkon is. Ez a négyszirmú virág csak metszete a Möebiusz-felületnek, amely kettészelve egy nyolcas vagy egy lemniszkáta /ami ugyan a végtelen jele a matematikában./ A formája jó közelítéssel olyan, mint egy alma és annak a metszete. Megnyilvánult állapotában merőlegesen megkettőződik. Az alma talpára és oldalára állítva egy helyen. Azért, mert tulajdonképpen ez a „hely” jelen az időben. Ez metszetben olyan, mintha ráírnánk egymásra egy végtelen jelet(fekvőnyolcast.) és egy rendes nyolcas számjegyet Ezt még fűszerezzük meg azzal, hogy ezek a jelek Möebiusz-szalagból vannak. Bonyolultnak hat, de az ősi jelben is ezt találjuk.
Táguló időgömbök
Ez az egyoldalúság világosan létszik a népi díszünkön . amelyet két Möebiuszlaggal szimbolizáltak. A valóságban ez két almaszerű, egyoldalú Möebiusz-felszin-együttes (csak azt sokkal komplikáltabb lenne megfonni). Mind az öt világvallásunkban megtalálhatjuk ezt a formát, minden földrészen.
A motívumot egy furcsa toroid övezi, ami (egy zárt suprastring) egyúttal a víz jele az ókori fizikában és filozófiában. ( A táguló időgömbök metszete.) A kiterjedést is jelenti. Ugyanúgy, mint a dimenzió szavunk is. Azt a dinamikát jelenti, amelyet nagyvonalúan elmismásoltak a fizikusaink, pedig ami az időben nem létezik, az bizony a térben sem létezik! Az idő pedig óhatatlanul dinamikus valami. Valami, és nem olyan kreténség, mint amivel manapság igyekeznek elintézni az idő mikéntjét. Ennek a szemtelen kijelentésnek rettenetesen sok vonzata van! Az idő maga a létezés, az Ige (a bibliai és a nyelvtani értelemben is!) maga az élet alapja, és így az élet is, hiszen egyetlen dolgot sem lehet kieszelni, ami ne létezne az időben. A népi szokásainkban kétségtelenül az idő legfontosabb titkai vannak előttünk. Az idő forrása a komplex térben a Teremtő stb. Hihetetlen!
Az égő élet
A bemutatott forráselem megnyilvánult állapotából viszonylag könnyen levezethetjük a téridőt, majd az energiát (a fénykvantumot) és az anyagi részecskéket is, úgyhogy a Gamow-féle ősrobbanási elméletet eltehetjük a tudomány tévedéseinek túlzsúfolt múzeumába. Sebaj! Amúgy is nagyon sok hiányosságban szenvedett. Most kiszenvedett.
A második képen is egy fantasztikus dolog látható, méghozzá több példányban. Ez a népi motívumunk is az őslétezőt mutatja, de most nem a pozitív (tűz típusú) időben. Az élet az idő első ősállapotában még nem tud kiteljesedni, mert ez még teremtés előtti állapotban van. A teremtést csak a második állapotba került források tudják kialakítani, amely források mozgásukban átlépik a fénysebességet (tachionok). Ettől lesznek „negatívvá” ezek a száguldó forrású időrendszerek. Ez a negatív nem jelent semmiféle rosszat! Csak attól negatív, mert forrásának, keltőjének mozgási sebessége átlépte a bűvös határt, a saját etalon fénysebességű kiáradásának (eseményhorizontjának) terjedési sebességét.
Miután a forrásoknak nincs semmiféle „tömege”, átléphetik a fénysebességet. Ez a materializmusban egy szinte átléphetetlen határ, mert aki az anyagból akar teremteni, az mindenben az anyagot akarja látni, hiszen szerinte nincs anyag előtti állapot. No és itt lép be a hit, a hiszékenység a „tudományunkba”. A materialista hivő minden fórumon azt harsogja, hogy az anyag öröktől fogva volt. Mindezt betegesen gyenge, keltő elem nélküli hullámfüggvényekkel igyekszik alátámasztani.
Alaptézisemben a materializmus az anyaggal szemben a szellemet hangoztatja, és ezt tükrözik a képletei is, amelyben az anyag-energia dualitását, egymásba konvertálhatóságát, alakíthatóságát hangoztatja. A fény korpuszkuláris jellegét azért igyekeznek bizonygatni, mert mindent anyaginak szeretnének látni, de bizony az anyag-szellem dualitás mást sugall. Ezért lett a szellem is az anyag függvénye, ezért igyekszik materialista tudományunk annyira, hogy az agyműködés alapjaiban megtalálja az anyagi hordozót, azt az alapot, amit mindenben látni szeretne. Ez azonban sehogyan sem jött össze, hiszen filozófiai lehetetlenség az, hogy valami sajt magának az ellentéte, saját antipólusa legyen. Az E=mc 2 képletet nem lehet 0-ra rendezni, mert ezzel elveszne a világ. Ha egy egyenlet egyik oldalán 0 áll, akkor a másik oldalára irt 2bármi” eredménye is 0.
Ősapáink tudása
A fény részecskeszerű viselkedését a már a század elején ismert fényelektromos hatás formájában felfedeztük, de a pontosabb mérések után olyan sok ellentmondás merült fel ezen a területen is, hogy ez a jelenség is az agyonhallgatott kategóriába került. Például: roppant gyors fénykapcsolókkal a fotonok kettévághatóknak bizonyultak. Más esetben a fénykvantumok kettéosztása során a fénysebességnél mérhetetlenül gyorsabb hatásterjedést tapasztaltak a kutatók. A dogmatikusok ezt is tagadni próbálják, hiszen alapdogmáik ingadoznak ettől.
A dualitás anyag-hullám elvét természetesen én is úgy vallom, hogy kettős természetű a világ, hiszen részecskének és hullámnak is tapasztaljuk, de én mindezt olyan szubatomi alapossággal igyekszem elmondani, ahol már világosság lett előttem az, hogy miből is áll, hogyan is keletkezik az anyag és az energia. A megoldás a klasszikus filozófiában is megtalálható. Az ősapáink sokkal többet tudtak nálunk! A kezdet kezdete, az idő, az előbb már jelzett két ősállapotában keresendő!
A tachionok idővilága a víz gömbszerűségével szemben kúpossá(és negatív idejűvé) alakul, hiszen forrása gyorsabban halad a terjedési sebességénél. A második képen egy ilyen idővilág népi ábrázolását, formai képét figyelhetjük meg. És itt már megjelenik a másik rettenetesen lényeges dolog, a rotáció. Ha a kozmológiánk elejéről kihagyjuk a forgást, ezt nem lesz könnyű megindokolni a későbbiekben. Ebben az is benne van, nem úgy, mit a tömegvonzási képleteinkben, ahol ezt szintén elmismásolták. Ezzel a képletek rosszak is, hiszen a forgás a gravitáció lényeges eleme lehet, ha egyszer minden perdül és kering az univerzum minden zugában,. –a protonok ugyanúgy, mint a bolygók vagy a csillagok, galaxisok és metagalaxisok.
A második képen a teremtőképes teremtőt láthatjuk a második ősprincípiumot, a tüzet, azt a csavarodott kúpot, amelyet a mezei munkások évezredek óta szövögetnek-fonogatnak. A bolíviai vagy ecuadori indiánok éppúgy ismerik, mint mi, de kaptam már ilyen alakú kis fűszálból font fülbevalót Ausztráliából is, ahol a lenézett bennszülött abból fonogatnak ilyen „jelentéktelen butaságokat” .Továbbra is nagy örömet szereznek nekem az ilyen megfigyelések, ábrák és kis ajándékok, amelyekből egy meggyőző állományú gyűjtemény szellemi értéke és információtartalma nagyban segítené az elszonytyolodott magyarság önbecsülésének visszaállítását. Ránk fér.
|